Clown Pepító

A brit meteorológusok hosszú évekre visszamenőleg tanulmányozták a szigetek időjárását. Az évnek azt a napját keresték, amikor bizonyosra vehető, hogy tiszta idő lesz és nem fog esni semmiféle csapadék. Igyekezetük oka II. Erzsébet koronázási időpontjának kiválasztása volt. Végül megszületett a döntés: szinte száz százalék, hogy 1953. június 2.-án csodálatos reggelre és időjárásra ébred a birodalom. Felvirradt a koronázás napja. Egész nap zuhogott. 

„Ha, ha! Mi zúg? Mi éji dal London utcáin ez? Felköttetem a Lord Mayort, ha bosszant bármi nesz!” Az idézet Arany János: Walesi bárdok című művéből való, s szerepel benne ez a bizonyos Lord Mayor. De ugyan ki is ő? Természetesen nem név, hanem egy rangot egy beosztást aposztrofál. A Lord Mayor a londoni City, az üzleti negyed, a pénzvilág polgármestere. Szék- és lakhelye a Mansion House nevű épület, amit nem tekinthet tulajdonának, csupán bérleményének.  Bérleti díjat ugyan nem kell fizetnie, viszont a palota karbantartását vállalnia kell. S egy sok száz éves törvény szerint a lakosztályának ablakait neki magának kell tisztítani a saját két kezecskéjével. A rendelkezés szerint törvényt sért, ha ezzel másvalakit bíz meg. Szerintem a beosztással járó előnyök és a nem elhanyagolható anyagi juttatás mellé ez már igazán belefér.

Mi köze a vízipólónak a Nobel díjhoz?  Rengeteg. Az ifjú Alex a londoni Skót Ezred vízipóló csapatának kiváló lövőjátékosaként nagy sportkarrier előtt állt. Egyik meccset a másik után nyerte a csapattal, míg végül elérkezett a bajnokság döntője. Az ellenfél a Saint Mary kórház orvosi iskolájának tanulói. Alex remek formában volt, s védhetetlen góljaival a bajnokság csúcsára juttatta a csapatot. Így aztán az orvosi iskola megkereste és átcsábította az ifjú titánt. Így kezdett el sebésznek tanulni, s tanulmányai során megismerkedni a mikrobiológiával. Csakhamar felhagyott a sebészettel és teljes érdeklődéssel fordult a petri-csészékben tenyésző baktériumtelepek felé. Egyik alkalommal elfeledte a csésze üvegtetejét visszahelyezni, így a levegőben szálló gombaspórák rátelepedtek a baktériumtenyészetre. Mikor Alex ráeszmélt feledékenységére már késő volt, a mintaanyag elpenészedett. Épp a szemétben landolt volna az egész, mikor meglátta, hogy a penész körül a sztafilokokkusz  tele...

Az 1872-ben fényes partit rendeztek a Manhattan Club báltermében, hogy megünnepeljék Samuel J. Tilden urat, New York újonnan megválasztott kormányzóját. Az estély fő szervezője -Jenny Jerome-, úgy kedveskedett az ünnepeltnek, hogy megkérte a koktélokat keverő fiút - állítson össze valami különlegeset. Így született a Manhattan koktél, amit a helyről neveztek el. Hogy ki is volt ez a mixer? Ki tudja? De hogy ki volt Jenny Jerome? Sir Winston Churchil  édesanyja.

Akinek volt már olyan szerencséje és eljutott a pápai városállamba: Vatikánba, bizonyosan saját szemével is meggyőződhetett a svájci gárdisták egyenruhájának díszességéről. Kevesen tudják, hogy ezt az öltözéket Michelangelo (1475-1564) a káprázatos tehetséggel megáldott szobrász, festő, építész - tervezte. Nem változtattak rajta egészen a XX. század végéig. Akkor is csak egy pótzseb került rá méghozzá a könnygázgránát számára.

XI. Lajos francia király (1423-1483) próbára akarta tenni az udvari jóst, az itáliai származású Martius Galeottit. Magához hívatta, s megkérdezte tőle: -Ide hallgass! Ha igazán jós vagy, akkor áruld el a halálod napját! Galeotti nem esett kétségbe, hanem bátran így válaszolt: -A halálom napját pontosan tudom, felség! Épp egy nappal előzi meg felséges királyomét! Ettől a naptól aztán igencsak vigyáztak az udvari jósra. Persze ez az egész csak mese, mert egy ókori feljegyzés szerint Tiberius római császárnak válaszolt így a tudós Thrasullus.

Két szó van a nyelvünkben, mely bizonyosan a távoli Ausztráliához kötődik, hiszen eredetileg mindkettőt az ott őslakosként üldözött Abo-nép használja. Az egyik a bumeráng, ami valaha egy vadászeszköz volt. Bízom benne, hogy több leírás nem is kell róla, mindenki tudja, mi is az. A másik szó története dióhéjban ez: James Cook kapitány, amikor rátalált az ausztrál kontinensre, csodálkozva fordult a percekkel azelőtt, fehér embert még sosem látott, rabszolgásított Abo felé. -Hékás! Mi az ott?- Kérdezte Cook kapitány, s egy sebesen elugráló kengurura mutatott. A bennszülöttnek lövése sem volt, hogy mit makog a piros kabátos angol, ezért saját nyelvén közölte, hogy fogalma sincs, miről van s...

„Jön a nő! Mindig így kezdődik! Vigyázat! Figyelem! A férfi mindent kiszámít alaposan, előrelátóan, precízen, véglegesen. És erre jön a nő! Másodpercenként százhúsz kilométeres hazugságokkal, lihegve, hadarva, szemlesütve, ájuldozva vagy mosolyogva; egyszer csak jön, és mindent halomra dönt! Aztán leül e halomra, és kipúderezi magát. És őszinte részvétét fejezi ki. Óvakodjunk a nőtől! A legegyszerűbb mindennapi fogalmak is zavarosak lesznek, ha nővel kapcsolatban akarjuk tisztázni őket." /Rejtő Jenő/ De ha nem lennének nők, egyszerűen muszáj lenne kitalálni Őket. /Én/

Egy forgalomban lévő könyvből, mely könyvtárban, óvodákban, boltban fertőzi meg az egészséges gyermek-lelkeket. Jaj nekünk!

Andersen meséire bizonyára sokan emlékeznek. A rendíthetetlen ólomkatonától a magányos fenyőfán át a ruhátlan császárig. „Meséit” áthatja a melankólia, s bár ez ma már nehezen felfedezhető, de bizonyos társadalmi tiltakozás is megbújik sorai között. A híres dánt csak egyszer hívták ki párbajra. Időben meg is jelent a helyszínen, ám mivel zuhogott az eső, így feje fölé esernyőt tartott, míg másik kezében a fegyvert szorongatta. A párbajsegédek kifogással éltek e szokatlan viselkedés ellen, mire a szerző így válaszolt: „Uraim! A haláltól cseppet sem félek! De a meghűléstől igen.” 

Egy ápolatlan, szegényes, kopott ruhájú fiatalember áll a milánói konzervatórium ajtajában.

A világhíres mester, ki találmányaival s művészi alkotásaival méltán beírta magát az emberiség történetébe, a Vinci nevű városkában született egy ügyvéd és egy szegény parasztasszony törvénytelen gyermekeként. Technikai felesztései mellett (pl. a mai olló őse) a képzőművészeti alkotásai is káprázatosak. Gondoljunk csak a híres Mona Lisa festményre. Ám a híres Leonardo a fizikai erejére volt a legbüszkébb. Puszta kézzel bármikor kettétört egy lópatkót.

Ez a történet 1682-ben kezdődik méghozzá Németországban, Schleiz városában. Itt születik meg Johann Friedrich Böttger, a pénzverő fia. Ahogy cseperedett, egyre több pofont kapott. Főleg apjától. A harag oka a fiúcska kísérletező kedve. Ugyanis elhatározta, hogy alkimista lesz, s megfejti az aranycsinálás titkát. Már másodszor sikerült neki majdnem lángba borítani a házukat, amikor apja megelégelte a dolgot. Elvitte  hát Berlinbe egy Zorn nevű patikushoz inasnak. A lombikok és műszerek között igazán jól érezte magát. Napközben a patikusmesterséget tanulta, ám éjszaka, midőn gazdája aludni tért, nekilátott a kísérletezésnek. De Zorn úr rajtakapta, s ütleggel igyekezett eltávolítani. A menek...

Nem oly rég vetítette sokadszor az egyik tv csatorna „Az elveszett frigyláda fosztogatói” című Indiana Jones filmet, melyben a címbeli szó is elhangzott, mintegy megjelölve egy titkos társaságot, mely nem az írói fantázia szülötte. Az Ahnenerbe (Ősök öröksége) szervezetet Heinrich Himmler az SS vezetője hozta létre 1935-ben azzal a céllal, hogy bebizonyítsák: az emberi fajt az árja nemzet hozta létre. 139 „tudós” és 82 kutató dolgozott a szervezetben, s abból az alapgondolatból indultak ki, hogy már a jégkorszak előtt is az árja faj uralkodott, s birodalma szinte az egész földgolyóra kiterjedt. Bárhol is kutattak, mindig megtalálták az erre mutató bizonyítékokat - még ott is, ahol nem. A szervezet operatív igazgatója Wolfram Sievers -  Dachauban tevékenykedett. 1948-ban ítélték halálra. Míg kollégája, Bruno Berger, aki élő embereken végzett kísérleteket, csupán három év börtönt kapott. 2002-ben készítettek vele egy interjút. Az akkor 91 éves férfi továbbra is úgy tartotta: „A zsi...

A híres testvérpár nevének említésére sokaknak csak a mesék jutnak az eszébe. De munkájuk nem merült ki ebben. Igyekeztek az egész német mese és mondavilágot összegyűjteni. A teljes anyagot négy kötetre tervezték. Az elsőben 40 mesét terveztek, a második és harmadik kötetbe több mint 600 mondát, legendát kívántak rögzíteni, a negyedik kötet pedig a mondákat magyarázó kiegészítő leírások szerepeltek volna. A testvérek munkamegosztása is érdekesnek mondható. A mesékkel Wilhelm foglalkozott, az anyagot az élőszó lejegyzésével állította össze, majd költői képzelettel fűszerezve, kiszínezve kerek mesévé alakította. Jakob a levéltárakat, ősi kastélyok poros könyv...

Ha ez a bőséges csapadékmennyiség így folytatódik, akkor nem lesz baj!