Clown Pepító

 Szén József a 19. század első felének kiváló -mondhatni- világhírű sakkozója volt. Hihetetlenül nagy koponya, aki forradalmi módon megújítja a magyar sakk sportot.

 Lewis W. Hine ügyesen ötvözte a szociológiát a fényképezéssel. Vagyis kitalálta a szociofotó műfajt, mely kíméletlen realitással mutatja be a nehéz sorban élő társadalmi rétegek küzdelmeit a fennmaradásért.

Először és szerintem utoljára kipróbáltam a mesterséges intelligenciát.

 Gyerekkorom egyik kedvenc rajzfilm-sorozata volt a Frakk, a macskák réme . Ha manapság vetítik, s éppen elcsípem, akkor szívesen megnézem. A történeteket Bálint Ágnes írta, aki műveibe gyakran igazi, hús-vér embereket és állatokat is beépített. Nem volt ez másképp a Frakk sorozattal sem.

 Már megint az egykori LIFE magazin archívumában kotorásztam. Ráakadtam egy képre és utánaszimatoltam.

 Mesélek két fotóról. Vagyis, nem. Nem is a fotókról mesélek, hanem arról, hogy 1848 után Magyarországon nem ülhetett össze országgyűlés. Aztán elkezdődött a közeledés időszaka, melyben egyre élesebben különváltak a kiegyezést sürgető, illetve a radikálisan Habsburg ellenes hangok. A kiegyezést Deák Ferenc és köre sürgette. Az ellenzéket a rendkívül különc gondolkodású Teleki László gróf képviselte.

 Kivételesen nem a LIFE, hanem a Boston Herald archívumában leltem rá arra a fotósorozatra, melyet Stanley Forman fotóriporter készített 1975. július 22-én, Bostonban.

vagyis: büszkén veregessük meg a saját vállunkat.

 Igor Sztravinszkij (1882–1971) biztosan hatalmas zenei zseni volt, aki megújította a 20. század klasszikus zenei világát. Ám nekem -aki nem vagyok elég vájt fülű- nagyon nem jön be. Legalábbis erre kell gondolnom, amiért az időnként disszonáns, csonka dallamvezetésű, hirtelen ritmusváltásokkal teletűzdelt szerzeményei nem lopták be magukat a szívembe.

 Azon gondolkodtam, hogy írjak-e hagyományos életrajzot egy ekkora formátumú színművészről... Aztán -ismerve a mai állapotokat- úgy döntöttem, hogy fölösleges, hiszen aki tudja, hogy ki volt, az úgyis nosztalgiázik, akinek meg lövése sincs, mert túl fiatal, vagy érdektelen, annak meg mindegy. Inkább csak néhány presszió, emlékfoszlány megemlítése maradt.

 Larry Burrows 9 évig fotózta a vietnami háború (amerikai mészárlás) borzalmait. Szinte folyamatosan ott volt a tűzvonalban, a legveszélyesebb, legkritikusabb helyzetekben. Soha nem minősítette, csak rögzítette az eseményeket. Azt tervezte, hogy a háború uráni békés Vietnamot is végigfotózza majd. Erre már nem került sor.