Réges régen, amikor a vendéglátás egy komoly szakma volt, melyben minden apró részletre kiterjedt a figyelem, a terítésnek és a tálalásnak is szabályai voltak. Azért tettem mindezt múlt időbe, mert manapság, már teljesen felborult a világ, s magasról tesznek a szabályokra. A vendéglátós szakma is felhígult, mert a pénz kiszorította a minőséget. A legtöbb tulajdonos a másutt megszerzett tőkéjét fektette étterembe, így aztán valódi elvárásai, elképzelései sincsenek arról, milyennek is kellene lennie egy igazi vendéglőnek. Ezért van az, hogy a kulináris helyek többségében a szakács nem tud főzni, a pincér tapintatlan és nem ismeri a felszolgálás alapszabályát: mindig a vendégnek van igaza. Már a hagyományos terítési szokások is kihalnak. Régen mindenütt legalább 90 centiméter szélességű helyet tartottak fenn egy vendég számára. A terítő az asztal minden oldalán pontosan 30 centiméter hosszan lógott le, s alája és az asztal lapja közé nemezt helyeztek el, így csökkentve az étkezés zajait...