Komor köpenyét teríti rám az Éj, Eltakar világot, s tündérálmokat, Ha nem látnám: félnék, s vágynám: mesélj, de itt van Ő és bölcsen hívogat. Int és fülembe súg, hogy értsem a mélységes mély titkokat: Hallgass balga gyermek, kincsem, s ne rejtsd tovább a szárnyadat. Csitt most, némán tombolva jöjj velem! S meglásd: Istenként szállunk át a bársonypuha éjjelen.