Repül a fecske, repül a gólya, Repül a franciák Blériotja, Repül a Paulhan, repül a Latham, Warhalowszky is repül már tán. Repül a gólya, repül a fecske, A német sas, az olasz kecske, Csak a szegény magyar turul – gurul.
Komor köpenyét teríti rám az Éj, Eltakar világot, s tündérálmokat, Ha nem látnám: félnék, s vágynám: mesélj, de itt van Ő és bölcsen hívogat. Int és fülembe súg, hogy értsem a mélységes mély titkokat: Hallgass balga gyermek, kincsem, s ne rejtsd tovább a szárnyadat. Csitt most, némán tombolva jöjj velem! S meglásd: Istenként szállunk át a bársonypuha éjjelen.