Skrillex

Egy rövid ideje már, hogy -úgymond- „divatba jött” a tizenéves fiatalok körében a „Skrillex” néven futó dj. 

Bár egyesek istenítik e keveréküzemzajjal (dupstep, electro-haus stb) kereskedő fiatalembert, ám a valódi, a minőségi zenei szakma csak legyint rá. Persze: díjakat kap, de mint köztudott, az amerikai rendszer is úgy működik, mint mindenütt: az elismerést nem kiérdemlik, hanem adják.

Szóval Skrillexet divat isteníteni, s mint ahogy egy videón látott riportból megtudtam egy jelentős alkoholmennyiséget elfogyasztott alig 15 éves fiataltól: „...aki nem tud bulizni a Skrillexre, az nem is ember!”

Nos én vettem egy nagy levegőt, feltettem a fülest és rákerestem erre a Skrillex-re, akit egyébként Sonny John Moore-nak hívnak.

Szép gyerek, mondhatom...

Ez egy olyan jellegű valami, amit tekintélyes alkohol és egyéb ajzószerek nélkül kb. 1 percig lehet elviselni. Alapvetően agresszív és a furcsa tört ritmikájából adódóan idegesítően unalmas. (Ilyenkor kell az ajzószer.) Általában a mixelései ugyanazon elv alapján épülnek fel, két csúccsal. Átkötései kissé amatőr minőségűek.

Igazán értelmetlen a jelenlegi világ társadalmi hangulatát elemezni, de annyi azért szembetűnő, hogy a modern emberiség jelentős százaléka elégedetlen a sorsával, s elfojtott, tehetetlen düh hatja át. A felnövekvő tinédzser nemzedék pedig mélységesen enervált. Azt hiszi, majd körülötte minden elrendeződik, s buli az élet. Csak aztán felnő, s nem fogja érteni azt a vákuumot, amit hagy maga után, ami egy újabb generációnak ad táptalajt a nihilre. S hová vezet ez? Például oda, hogy a 10 éves kisfiú tapétakéssel vágja el a társa torkát, s nem érti, hogy miért nem jelenik meg a „game over” felirat, s a társa miért nem pattan fel.

A valóság szomorú: a legtöbb szülőnek fogalma sincs, hogy mi van a gyereke lelkében és fejében, mert ilyen-olyan okok miatt nem érdekli vagy nincs rá ideje. Így a felgyülemlett események hatásait a fiatal a kollektív agyzsugorító bulizással igyekszik csillapítani. Így hívja életre Skrillexet és társait, akik semmiféle üzenetet és értéket nem hordoznak.

Nos, a magam részéről Skrillexből hátralévő életemben elég is lett. Ha már effektezett és mixelt zenéket hallgatok, akkor inkább legyen annak a jazz az alapja. Ott ugyanis még mindig zenészek kellenek.