Világvége

Manapság újra divatos lett az az elmélet, miszerint hamarosan beköszönt az apokaliptikus világvége és civilizációnk -mint egy kozmikus fekete lyuk- összeroskadva beszippantja önmagát.
Ezen a gondolati folyosón haladva néhány vallási vagy mammonista alapokon nyugvó szekta is megalkotta a maga elméletét, jó alapot szolgáltatva az újabbnál újabb lehúzáshoz.

A hívők egy része bátran hivatkozik bibliai jóslatokra vagy épp a maják által használt naptárkőre, esetleg más jelekre csak azért, hogy elfedhessék saját tudatlanságukat vagy épp hiszékenységüket. Mert ki ne érezné magát pocsékul, ha rájön: átejtették a palánkon, becsapták, lóvá tették, orránál fogva vezették - ó, mily csodás nyelv is a magyar!

A bibliai képeket épp elégszer csócsálták teológusok, magukat szakembernek kikiáltók, hívők és hitetlenek, kutatók és csak a feltűnés vágyát kereső botcsinálta sarlatánok.
A maják naptáráról is született sokféle elmélet, mely nem nélkülözte a mély ostobaságot és a tudományosan megalapozott, akár matematikai pontossággal kialakított megállapításokat sem. Magam inkább hiszek a ciklikusság elvében, olvasva a maják életéről. Hihetőbbnek tűnik az, hogy a naptár egy adott időintervallumot mutat, melynek végére érve -körforgásként- újraindul. Hogy ettől beköszöntene a világvége? Ez egy kapitális marhaság! A világvége már zajlik egy ideje. Szép lassan beosont a nyitva felejtett hátsó ajtókon. Úgy ám!

Az élhető világnak már vége egy ideje. A bolygónkat agyonszennyeztük, s tesszük ezt nap mint nap. Állat és növényfajok tűnnek el végérvényesen, a Föld éltető oxigénjét adó esőerdőket pusztít el az emberi mohóság. Gazdasági érdekek feszültségéből születnek újra és újra olyan háborúk, ahol ártatlanok is áldozattá válnak, s velük pusztulnak anyagi és szellemi értékeik. 

A hétköznapok szintjén is tetten érhető a pusztítás. A fizikai nyomorba taszítás mellett immár a szellemi és érzelmi szegénység is számottevő. A tudás szégyenletessé vált, az érzelmekre pedig korcs emberi csökevényként tekintenek. Nézzük csak meg a nevelést? Már egészen apró korban elindul a zombiképzés. S ha akad is néhány kivételes példány, kiben él még a kíváncsiság, a tudásvágy, akiben izzik az egyéniség, bekerülve az iskolába mindent kiöl a liberálisnak mondott maszlagon nevelt rendszer. Aztán a teljes elbutítás útjának végén tücsökdiplomával a kezében, bepozicionálva  tovább gerjeszti és terjeszti a pusztító trutymákot. Hatalmat kap, amit borsónyi méretre zsugorodott agyával képtelen használni, csak kicsinyes és negtévesztett ösztönlényként pusztítani bír.

S hová tűnt a művészet? Az elzombisított társadalmak kiböfögnek magukból valamit, de nincs hozzá tudatuk, hogy felfogják, mi is az. Így elnevezik művészetnek, s az anderseni példa szerint, jaj annak, aki ki meri mondani: a császár meztelen! Pedig vannak még látók, akiknek nyelvén megszületik a szó. Akik képesek egyenesen a kancsal szemek közé kiáltani: hazugság! De hatalom híján szavukat messzire viszi a jeges szél.

Ragályként terjedt el az ostobaság, mely kiváló eszköze lehet az uralkodó hatalomnak arra, hogy féken tarthassa a zombik tömegét, elaltassa gyanakvásukat, s fegyverként vesse be a tudás, a kultúra és a művészet igaz papjaival szemben. Csak az van, ami van! Csak azt szabad gondolni, tenni, hinni, amit előírnak. Az irányított média tökéletesen teszi a dolgát a nagy félrevezető pusztításban. Példák ezreit lehet felsorolni, de hiába. Ellenpéldák millióit lehet felsorolni, reménytelenül hiábavaló. Míg a fejeket lefoglalja a perc, addig elvesznek az órák, semmibe hullanak a napok és évek. Felbugyog a szennyes lé, eláraszt mindent, vakká és süketté teszi azt, aki bekerült a nagy gépezetbe.

A maják megjósolták volna a világvéget azzal, hogy naptáruk  egy pontján örökre kőbe merevítették az időt? Vagy csak úgy érezték, az az a pont, ahol az élhető világnak vége szakad, ahol a lélek és a szellem a szenny hullámsírjába száll? Igen, ezt tartom hihetőnek. A tudás érdektelen, a művészet halott, a morál az erkölcs köddé vált, a szenvedély bűn, a tisztánlátás veszélyes, az egyéniség az individuum halálra ítélt. Igen, már rég itt a világvége, még akkor is, ha ezt beismerni csak igen kevesen merik, hiszen az ellentmondana a kötelező hit parancsának.