Marchiai Jakab

Az 1390-es évek elején, az itáliai Monteprandone városkában született paraszti származású fiatalember hamar árvaságra jutott. Így rokona vette gondozásába, aki a papi „hivatást” gyakorolta. A jó eszű fiúcskát kiváló iskolákban taníttatta, ahol világi és egyházi jogot tanult. Bíróként kezdett dolgozni, de aztán elhagyva a világi hívságokat - ferencesrendi szerzetesnek állt. Gyakorta prédikált és szerzetesként erőteljesebb fellépést sürgetett IV. Jenő pápánál az eretnek husziták ellen.
1436-tól a mi Zsigmond királyunk és a pápa megbízásával Magyarországra érkezett, hogy rendet teremtsen. Főinkvizítorként kegyetlenül üldözött mindenkit, akiről úgy vélte, a huszitákhoz húz. Nem kímélte az ifjúságot sem, s bár az egyház igyekszik cáfolni, de kegyetlenül megtorolta az eltévelyedést.
Minden valószínűség szerint „szent ügyködése” hozzájárult az erdélyi parasztfelkeléshez 1437-ben. A pápa kiátkozta, de aztán bocsánatot nyert.
S mi lett jutalma ennek az Isten nevében ártatlanokat megkínzó, üldöző, az uralkodó egyházi hatalomgépezetnek bátran ellentmondókat pusztító főinkvizítornak? 1726-ban szentté avatták. Ennyit erről.