Saturnalia

A Saturnalia ünnepet már az ókori Mezopotámiában megrendezték, de igazi ünneppé a rómaiak tették, amint Szaturnusz isten tiszteletére az őszi-téli napforduló idején -elébb két napos, végezetül- egy hetes dínom-dánomos, eszem-iszomos orgiává duzzadt.
Az ünnepek alkalmával kifordították a világot a sarkaiból, a szolgák urakat játszottak, az előkelő polgárok pedig ajándékokkal kedveskedtek szolgáiknak és egymásnak. Borostyán ágakkal díszítették házaikat, fejükre rózsafüzért fontak.  Felnyitották az új borral teli hordókat, sütöttek, főztek, mulatoztak, még a hivatalok is bezártak. Ez a féktelen duhajkodás december 25-én ért véget, s aztán minden visszaállt a régi kerékvágásba.
Gondolható, hogy a kereszténység térhódításával e pogány ünnep a feledésbe merült, de ez mégsem történt így. Ahogy a mi Kerecseny ünnepünk, úgy a rómaiak Saturnalia ünnepe is átváltozott Karácsony ünnepévé, megszelídítve egy szép, születésről szóló történettel.
Ám az ősi hagyományok, ünnepek manapság újraélednek. Egyre másra találni Itáliában olyan városokat, ahol megidézik Saturnalia ünnepének hangulatát, s már itthon is gyakorta hallani az ősi hitvilágunkban szereplő kerecsensólyom szimbólumát magában hordozó Kerecseny (Kerecsen) ünnep felélesztését, melyet valaha a téli napforduló időszakában ünnepelte meg az akkor még büszke, szívében tiszta, bátor magyar nép.