Karácsonyi átverés
A Karácsony ősi ünnepe szinte egyidős az emberiséggel.
Egyszerű a képlet, hiszen az ember már a korai időktől kezdve megünnepelte az évszakok változását. Ezen ősi fordulókhoz igazodtak a későbbi ünnepek, az ősi civilizációktól a Sumer, egyiptomi, görög, római korokon át a mai időkig. A fény ünnepe mivel eredetileg Lucifer pogány ünnepe volt, ezért hosszas huzavona kellett, hogy 350-ben I. Gyula pápa elrendelje: december 25. napján Jézus születését kell ünnepelni, mely döntést az őskeresztények sem fogadták szívesen, hiszen legtöbbjük január elején ünnepelte Jézus születését, az egyiptomi koptok pedig tavasszal.
Ha a két naptár szerint nézzük, akkor a Juliánusz naptár szerint december 21 az ünnepnap, a Gergely naptár szerint meg a december 25. De azt hiszem, ez már teljesen mindegy, mert az ünnep trónjáról letaszíttatott mindenki, hogy átvegye helyüket Mammon isten. Mára tomboló fogyasztói őrületté, giccsparádés gagyivá alacsonyodott a karácsony, ahol a széthullott családok, a gyűlölködő társadalmi osztályok vitája közti villámhárítóként lángba borulnak a fenyőfák. S ha majd kihuny ez a fény is, ránk köszön a teljes sötétség.
S bizony sokan nélkülöznek ebben a néhány napban is. Nem akarunk rájuk gondolni, elfordítjuk fejünket, s különféle -önmagunk megnyugtatására kitalált- dajkameséket szövünk, melyeket a hivatalos médiából arcunkba ömlő hazugságokkal erősítünk meg. Halászlevet szürcsölve, s két pofára tömve a "bejglit" örülünk, hogy kielégítettük Mammon istent. S hogy holnap mi lesz? Mit sem számít addig, amíg mindezt hagyják, amíg csendben rágódhatunk a morzsákon. Addig pedig dögöljön meg a szomszéd disznaja is! Mert legszebb öröm a káröröm, s mert dübörög a ki tudja mi, s mert hát hajrá magyarok, hajrá Magyarország...
Nemigaz, pajtikák!?
Egyszerű a képlet, hiszen az ember már a korai időktől kezdve megünnepelte az évszakok változását. Ezen ősi fordulókhoz igazodtak a későbbi ünnepek, az ősi civilizációktól a Sumer, egyiptomi, görög, római korokon át a mai időkig. A fény ünnepe mivel eredetileg Lucifer pogány ünnepe volt, ezért hosszas huzavona kellett, hogy 350-ben I. Gyula pápa elrendelje: december 25. napján Jézus születését kell ünnepelni, mely döntést az őskeresztények sem fogadták szívesen, hiszen legtöbbjük január elején ünnepelte Jézus születését, az egyiptomi koptok pedig tavasszal.
Ha a két naptár szerint nézzük, akkor a Juliánusz naptár szerint december 21 az ünnepnap, a Gergely naptár szerint meg a december 25. De azt hiszem, ez már teljesen mindegy, mert az ünnep trónjáról letaszíttatott mindenki, hogy átvegye helyüket Mammon isten. Mára tomboló fogyasztói őrületté, giccsparádés gagyivá alacsonyodott a karácsony, ahol a széthullott családok, a gyűlölködő társadalmi osztályok vitája közti villámhárítóként lángba borulnak a fenyőfák. S ha majd kihuny ez a fény is, ránk köszön a teljes sötétség.
S bizony sokan nélkülöznek ebben a néhány napban is. Nem akarunk rájuk gondolni, elfordítjuk fejünket, s különféle -önmagunk megnyugtatására kitalált- dajkameséket szövünk, melyeket a hivatalos médiából arcunkba ömlő hazugságokkal erősítünk meg. Halászlevet szürcsölve, s két pofára tömve a "bejglit" örülünk, hogy kielégítettük Mammon istent. S hogy holnap mi lesz? Mit sem számít addig, amíg mindezt hagyják, amíg csendben rágódhatunk a morzsákon. Addig pedig dögöljön meg a szomszéd disznaja is! Mert legszebb öröm a káröröm, s mert dübörög a ki tudja mi, s mert hát hajrá magyarok, hajrá Magyarország...
Nemigaz, pajtikák!?
Megjegyzések