Woodstock
Ötven évvel ezelőtt két fickó Michael Lang és Artie Kornfeld azt tervezte, hogy az általuk szervezett buli nagy pénzhez juttatja Őket, ám majdnem 2 milliót buktak az egészen.
Ötven évvel ezelőtt Bethel városa mellett Max Yasgur farmer lucernaföldjén felépítettek egy hatalmas forgószínpadot. Jó ötletnek tűnt, hogy minimalizálják a csaknem 40 meghívott fellépő műsora közti átállást. A szerkezet a nagy súly miatt már az elején tönkre is ment.
Ötven évvel ezelőtt sok olyan zenésznek indult el az igazi karrierje, akiket - minden valószínűség szerint - sosem ismert volna meg a nagyközönség, hiszen az általuk képviselt zenei stílust nem támogatták a lemezkiadók. Így nem valószínű, hogy Joni Mitchell dala a: We Are Stardust We Are Golden egyáltalán elhangzott volna valaha, vagy Carlos Santana legendává növi ki magát.
Ötven évvel ezelőtt a szervezők azt tervezték, hogy kb. húszezer néző lesz kíváncsi a koncertekre melyeket hat dolláros napijeggyel fognak nézni és hallgatni. Helyette 500 ezer ember jött és a jegykiadó bódékat az első napon szétverték. A hatalmas embertömeg miatt akkora dugók keletkeztek, hogy sok fellépő nem jutott el a színpadhoz. Igazából még sokkal több fiatal indult útnak a fesztiválra, de legalább 800 ezren ragadtak bent valahol a bedugult közlekedés miatt.
Ötven évvel ezelőtt, a - menet közben három naposra bővült fesztivál-, egyben a hippik tiltakozó találkozója is lett, ahol az amerikai kormány fegyveres agresszor szerepe ellen tüntettek, illetve a szabad droghasználat mellett agitáltak. Ott, a helyszínen ezzel nem is volt probléma, tízből kilencen nyomták is rendesen. Ettől függetlenül mindössze egyetlen fiatal halt meg túladagolásban.
A fesztivált egyébként nyolcszáz rendőr védte, de nem volt sok dolguk. A rendbontásokat helyi, önszerveződő csoportok tartották kordában.
Ötven évvel ezelőtt Woodstock felett súlyos esőfelhők jelentek meg. Hiába skandálták sok ezren, hogy nem akarnak esőt, a természet nem hallgatta meg kérésüket. Szinte két napig úgy zuhogott, mintha dézsából öntötték volna. De senkit nem kergetett haza, a koncerteket megtartották, csak a szervezők aggódtak az áramütés miatt.
Ötven évvel ezelőtt, a Woodstocki Fesztiválon elfogyott a kaja. Így aztán a hadsereg helikopterekkel vitt ételt a fesztiválozóknak, ami így egy kicsit ironikus, hiszen sokan épp ellenük tiltakoztak. Volt egy zsidó szervezet is, akik kétszáz vekni kenyérből sonkás szendvicseket készítettek és azokat ingyen szétosztották.
Ötven évvel ezelőtt, a fesztivál plakátjain megjelent, gitárnyakon üldögélő madárról mindenki azt hitte, hogy egy békegalamb. De tévedtek, mert az a madár egy Amerikában honos cat-bird, mely - rendkívül idegesítően - macskahangon nyivákol.
Ötven évvel ezelőtt, a fiatalok még hittek a béke, zene és szabad szerelem szentháromságában. Mára alig hisznek bármiben is. Nem az Ő hibájuk.
Ötven évvel ezelőtt a Woodstocki Fesztivál után senki sem gondolta: annak, ott úgy lett vége, hogy ötven év után sem lehet megismételni, mert már mindent annyira átitatott a pénzéhség, Mammon imádata.
Meg azokból a fiatalokból - kik megérték ezt a napot - kiábrándult papikák és mamikák lettek és sokan közülük már nem akarnak emlékezni. Kár.
Ötven évvel ezelőtt Bethel városa mellett Max Yasgur farmer lucernaföldjén felépítettek egy hatalmas forgószínpadot. Jó ötletnek tűnt, hogy minimalizálják a csaknem 40 meghívott fellépő műsora közti átállást. A szerkezet a nagy súly miatt már az elején tönkre is ment.
Ötven évvel ezelőtt sok olyan zenésznek indult el az igazi karrierje, akiket - minden valószínűség szerint - sosem ismert volna meg a nagyközönség, hiszen az általuk képviselt zenei stílust nem támogatták a lemezkiadók. Így nem valószínű, hogy Joni Mitchell dala a: We Are Stardust We Are Golden egyáltalán elhangzott volna valaha, vagy Carlos Santana legendává növi ki magát.
Ötven évvel ezelőtt a szervezők azt tervezték, hogy kb. húszezer néző lesz kíváncsi a koncertekre melyeket hat dolláros napijeggyel fognak nézni és hallgatni. Helyette 500 ezer ember jött és a jegykiadó bódékat az első napon szétverték. A hatalmas embertömeg miatt akkora dugók keletkeztek, hogy sok fellépő nem jutott el a színpadhoz. Igazából még sokkal több fiatal indult útnak a fesztiválra, de legalább 800 ezren ragadtak bent valahol a bedugult közlekedés miatt.
Ötven évvel ezelőtt, a - menet közben három naposra bővült fesztivál-, egyben a hippik tiltakozó találkozója is lett, ahol az amerikai kormány fegyveres agresszor szerepe ellen tüntettek, illetve a szabad droghasználat mellett agitáltak. Ott, a helyszínen ezzel nem is volt probléma, tízből kilencen nyomták is rendesen. Ettől függetlenül mindössze egyetlen fiatal halt meg túladagolásban.
A fesztivált egyébként nyolcszáz rendőr védte, de nem volt sok dolguk. A rendbontásokat helyi, önszerveződő csoportok tartották kordában.
Ötven évvel ezelőtt Woodstock felett súlyos esőfelhők jelentek meg. Hiába skandálták sok ezren, hogy nem akarnak esőt, a természet nem hallgatta meg kérésüket. Szinte két napig úgy zuhogott, mintha dézsából öntötték volna. De senkit nem kergetett haza, a koncerteket megtartották, csak a szervezők aggódtak az áramütés miatt.
Ötven évvel ezelőtt, a Woodstocki Fesztiválon elfogyott a kaja. Így aztán a hadsereg helikopterekkel vitt ételt a fesztiválozóknak, ami így egy kicsit ironikus, hiszen sokan épp ellenük tiltakoztak. Volt egy zsidó szervezet is, akik kétszáz vekni kenyérből sonkás szendvicseket készítettek és azokat ingyen szétosztották.
Ötven évvel ezelőtt, a fesztivál plakátjain megjelent, gitárnyakon üldögélő madárról mindenki azt hitte, hogy egy békegalamb. De tévedtek, mert az a madár egy Amerikában honos cat-bird, mely - rendkívül idegesítően - macskahangon nyivákol.
Ötven évvel ezelőtt, a fiatalok még hittek a béke, zene és szabad szerelem szentháromságában. Mára alig hisznek bármiben is. Nem az Ő hibájuk.
Ötven évvel ezelőtt a Woodstocki Fesztivál után senki sem gondolta: annak, ott úgy lett vége, hogy ötven év után sem lehet megismételni, mert már mindent annyira átitatott a pénzéhség, Mammon imádata.
Meg azokból a fiatalokból - kik megérték ezt a napot - kiábrándult papikák és mamikák lettek és sokan közülük már nem akarnak emlékezni. Kár.
Megjegyzések