Boleyn Anna
Kevés olyan nő létezett a történelemben, aki miatt új vallási irányzatot, egyházat hoztak létre.
Konkrétan kettőről tudok. Az egyik Nofertiti királyné az ókori Egyiptomból a XVIII. dinasztia idején, aki Ehnaton fáraó felesége volt. Gyönyörű mellszobráról még ma is vitáznak, hogy hamis-e avagy sem.
A másik hölgy pedig a 16. századi Anglia egyik királynéja, Boleyn Anna, a híres VIII. Henrik király hitvese. Az Ő leánya, I. Erzsébet tette világhatalommá Angliát. De ne szaladjunk annyira előre.
A kis Annácska -minden valószínűség szerint- valamikor 1501 és 1507 között, május 5-én született. Apukája, Thomas Boleyn több királyt is szolgált, mint diplomata. Boldogan éldegéltek gyönyörű kastélyaik egyikében, aztán amikor 11 esztendős lett, akkor udvarhölgynek adták Hollandiába, Habsburg Margit savoyai hercegné szolgálatába. Aztán amikor Margit királynő lett, akkor Őt is vitte magával. Innen Franciaországba került, s VIII. Henrik húgának, Máriának udvarhölgye lett. A franciáknál tökéletesen megtanulta az udvari etikettet, a nyelvet, és a viselkedési formaságokat, hódítási trükköket. Jól is jöttek ezek később, amikor teljesen megbolondította Angila nagy királyát. A francia udvarban megforduló urak figyelmét is felkeltette, s többen is lejegyezték Anna szépségét. „közepes termet, kreol bőr, hosszú nyak, széles, érzéki száj, tüzes, fekete szem”
1522-ben tért vissza Angliába és 1525-ben egy bálon, melyet Henrik király tiszteletére adtak, találkozott későbbi férjével. Ne feledjük, VIII. Henrik ekkor még nem az a szörnyen elhízott hájpacni volt, hanem egy 34 éves bika, aki még a legyet is röptében...
Na persze az udvarlás nem ment egyszerűen, mert Anna okos volt. Okult a szóbeszédekből, tanult a testvére hibájából, aki a király szeretője volt egy darabig. Szóval kezdetben közömbös volt Henrik közeledésére, amitől a férfinak még jobban tetszett a nő. Számtalan levele maradt fenn, a királyt teljesen megőrjítette a viszonzatlan, de mégsem teljesen elutasító szerelem. Néhány írása, verse, szinte önkívületi állapotról számol be, s mindezért Boleyn Anna tehető „felelőssé”. Anna kikötötte, csak akkor bújik be Henrik ágyába, ha feleségül veszi. Csakhogy volt egy kis bibi. A király ugyanis nős volt. Feleségének, Aragóniai Katalinnak pedig esze ágában sem volt válni. Na, most mi legyen? Katalin családjával sem akarta összeakasztani a bajuszt, de ágaskodó... fa... vágyát is szerette volna már kielégíteni. Henrik a pápához fordult, hogy „lécciléccilécci, válassz el engem Katikától...” Ám a pápa, VII. Kelemen nem hajlott a dologra. Végül Henrik bevágta a durcit és szakított a római katolikusokkal. Saját egyházat alapított, melynek csúcsára saját magát tette. Az Anglikán „pápaként” már semmissé tehette Katalinnal kötött házasságát és nyugodtan elvehette Boleyn Annát feleségül. Hogy mindez törvényes volt-e? Dehogy! Ám Ő volt a király, az uralkodó. Manapság is így van ez. A magukat uralkodóknak kikiáltók magasról tesznek a törvényekre. Bár ezek a nagy király körmepiszkáig sem érnek fel.
Szóval, akár happy end is lehetne ezzel, mondván: boldogan éltek, amíg meg nem haltak, ám Henrik fejében megszületett egy álom, melyben törvényes, fiú trónörökösét látta maga előtt. Annán nagy volt a nyomás, fiút kellett szülnie, hogy igazi királyné lehessen. De a gyermek lány lett. Erzsébet. A király csalódott volt. Rettenetesen csalódott. Úgy gondolta, hogy csalódottságára egy új feleség talál majd gyógyírt. A kiszemelt hölgy Jane Seymour volt, Aragóniai Katalin egyik udvarhölgye. Igen ám, de a király elvileg még nős volt. Sebaj! Koholt vádak alapján mindenfélével megvádolták szegény Annát, meg a testvérét, meg még néhány rokonát, meg még másokat, akik élvezhették Anna barátságát. 1536. május 2-án tartóztatták le, az esküdtszék hivatalos ítélete előtt bűnösnek nyilvánították felségárulásban, négy nap múlva, május 19-én a Tower udvarán lefejezték. Henrik biztosan tudta, hogy Anna ártatlan, de útban volt. A legkiválóbb hóhért hozatta Franciaországból, s Jean Rombaud tökéletes munkát végzett. Boleyn Anna, Anglia királynéja nem kapott dísztemetést. Teste egy darabig a Tower udvarán hevert, aztán egy alkalmazott egy nyíltartó ládába helyezte a testét és a fejét. Mindenféle jelölés és gyászszertartás nélkül helyezte el a „Béklyóba vert Szent Péter" nevű királyi kápolnában. Ám néhány esztendő múlva, mikor leánya, I. Erzsébet királynő lett, Annát exhumálták, királynét megillető módon eltemették, rangját és címeit visszaadták.
Alakja beépült az Angol történelem jeles tagjai közé, személyét több művészeti ág is megörökíti. Leghitelesebb arcképe -állítólag- egy medálon látható, de szerencsére az angol múzeumok sok személyes tárgyát is megőrizték.
Konkrétan kettőről tudok. Az egyik Nofertiti királyné az ókori Egyiptomból a XVIII. dinasztia idején, aki Ehnaton fáraó felesége volt. Gyönyörű mellszobráról még ma is vitáznak, hogy hamis-e avagy sem.
A másik hölgy pedig a 16. századi Anglia egyik királynéja, Boleyn Anna, a híres VIII. Henrik király hitvese. Az Ő leánya, I. Erzsébet tette világhatalommá Angliát. De ne szaladjunk annyira előre.
A kis Annácska -minden valószínűség szerint- valamikor 1501 és 1507 között, május 5-én született. Apukája, Thomas Boleyn több királyt is szolgált, mint diplomata. Boldogan éldegéltek gyönyörű kastélyaik egyikében, aztán amikor 11 esztendős lett, akkor udvarhölgynek adták Hollandiába, Habsburg Margit savoyai hercegné szolgálatába. Aztán amikor Margit királynő lett, akkor Őt is vitte magával. Innen Franciaországba került, s VIII. Henrik húgának, Máriának udvarhölgye lett. A franciáknál tökéletesen megtanulta az udvari etikettet, a nyelvet, és a viselkedési formaságokat, hódítási trükköket. Jól is jöttek ezek később, amikor teljesen megbolondította Angila nagy királyát. A francia udvarban megforduló urak figyelmét is felkeltette, s többen is lejegyezték Anna szépségét. „közepes termet, kreol bőr, hosszú nyak, széles, érzéki száj, tüzes, fekete szem”
1522-ben tért vissza Angliába és 1525-ben egy bálon, melyet Henrik király tiszteletére adtak, találkozott későbbi férjével. Ne feledjük, VIII. Henrik ekkor még nem az a szörnyen elhízott hájpacni volt, hanem egy 34 éves bika, aki még a legyet is röptében...
Na persze az udvarlás nem ment egyszerűen, mert Anna okos volt. Okult a szóbeszédekből, tanult a testvére hibájából, aki a király szeretője volt egy darabig. Szóval kezdetben közömbös volt Henrik közeledésére, amitől a férfinak még jobban tetszett a nő. Számtalan levele maradt fenn, a királyt teljesen megőrjítette a viszonzatlan, de mégsem teljesen elutasító szerelem. Néhány írása, verse, szinte önkívületi állapotról számol be, s mindezért Boleyn Anna tehető „felelőssé”. Anna kikötötte, csak akkor bújik be Henrik ágyába, ha feleségül veszi. Csakhogy volt egy kis bibi. A király ugyanis nős volt. Feleségének, Aragóniai Katalinnak pedig esze ágában sem volt válni. Na, most mi legyen? Katalin családjával sem akarta összeakasztani a bajuszt, de ágaskodó... fa... vágyát is szerette volna már kielégíteni. Henrik a pápához fordult, hogy „lécciléccilécci, válassz el engem Katikától...” Ám a pápa, VII. Kelemen nem hajlott a dologra. Végül Henrik bevágta a durcit és szakított a római katolikusokkal. Saját egyházat alapított, melynek csúcsára saját magát tette. Az Anglikán „pápaként” már semmissé tehette Katalinnal kötött házasságát és nyugodtan elvehette Boleyn Annát feleségül. Hogy mindez törvényes volt-e? Dehogy! Ám Ő volt a király, az uralkodó. Manapság is így van ez. A magukat uralkodóknak kikiáltók magasról tesznek a törvényekre. Bár ezek a nagy király körmepiszkáig sem érnek fel.
Szóval, akár happy end is lehetne ezzel, mondván: boldogan éltek, amíg meg nem haltak, ám Henrik fejében megszületett egy álom, melyben törvényes, fiú trónörökösét látta maga előtt. Annán nagy volt a nyomás, fiút kellett szülnie, hogy igazi királyné lehessen. De a gyermek lány lett. Erzsébet. A király csalódott volt. Rettenetesen csalódott. Úgy gondolta, hogy csalódottságára egy új feleség talál majd gyógyírt. A kiszemelt hölgy Jane Seymour volt, Aragóniai Katalin egyik udvarhölgye. Igen ám, de a király elvileg még nős volt. Sebaj! Koholt vádak alapján mindenfélével megvádolták szegény Annát, meg a testvérét, meg még néhány rokonát, meg még másokat, akik élvezhették Anna barátságát. 1536. május 2-án tartóztatták le, az esküdtszék hivatalos ítélete előtt bűnösnek nyilvánították felségárulásban, négy nap múlva, május 19-én a Tower udvarán lefejezték. Henrik biztosan tudta, hogy Anna ártatlan, de útban volt. A legkiválóbb hóhért hozatta Franciaországból, s Jean Rombaud tökéletes munkát végzett. Boleyn Anna, Anglia királynéja nem kapott dísztemetést. Teste egy darabig a Tower udvarán hevert, aztán egy alkalmazott egy nyíltartó ládába helyezte a testét és a fejét. Mindenféle jelölés és gyászszertartás nélkül helyezte el a „Béklyóba vert Szent Péter" nevű királyi kápolnában. Ám néhány esztendő múlva, mikor leánya, I. Erzsébet királynő lett, Annát exhumálták, királynét megillető módon eltemették, rangját és címeit visszaadták.
Alakja beépült az Angol történelem jeles tagjai közé, személyét több művészeti ág is megörökíti. Leghitelesebb arcképe -állítólag- egy medálon látható, de szerencsére az angol múzeumok sok személyes tárgyát is megőrizték.
Megjegyzések