Georges Méliès a filmek első, NAGY varázslója
Gyerekként láttam egy rövid részletet egy fekete-fehér némafilmből. Utazás a Holdba volt a címe, s a rövid jelenetben a Hold „arcát” mutatta a kamera, amint a szemébe talál egy űrrakéta.
Valamiért beleégett az emlékezetembe ez a néhány másodpercnyi filmanyag.
Aztán néhány év múlva megláttam egy képet ebből a filmből egy magazinban. Szerencsére magyarázó aláírást is elhelyezett a fotó alá a szerkesztő, így végre megtudhattam az alkotó nevét is: Georges Méliès.
Mivel akkor még nem létezett internet, ezért a könyvtárba mentem el, hogy információt keressek erről az úriemberről. Szerencsére a lexikonok már akkor is nagy segítséget nyújtottak, így szinte teljesen megismerhettem ennek a zseniális művésznek az életét, aki a filmgyártás igazi úttörője volt. Ezen ismereteimet azóta a világháló segítségével bővíthettem, s most közreadom.
Először is nagyon fontos megemlítenem, hogy nyilas csillagjegy alatt született, így zsenialitására, fantasztikus kreativitására, mérhetetlen gyakorlatiasságára máris megtaláltuk az első magyarázatot.
Georges Méliès Párizsban született 1861. december 8-án. Gyermekkorában papírszínházat készített, melyben az általa faragott, csodás marionett figurák játszottak. Imádta a bűvészetet, az illúziókeltés titkait. Ha hagyják, akkor soha nem is csinált volna mást. De fiatal felnőttként a család csizmakészítő gyárában kellett dolgoznia. Persze ennek is volt előnye, hiszen megtanulta a különféle varrástechnikákat, melyeknek később nagy hasznát vette. Három évnyi katonai szolgálat után visszament a csizmagyár londoni részlegébe, de minden szabadidejében bűvészetet tanult John Nevil Maskelyne „mágustól”.
A Szerencsére jól nősül, mert a lányhoz tekintélyes hozomány jár, amiből megalapítja saját vállalkozását. Egy kis színházat vásárol, ahol minden este remek bűvész-attrakciók szórakoztatják a közönséget. Közben csodálatos találkozása lesz a kor új csodájával, a mozgóképpel. Megtekinti a Lumiére fivérek A vonat érkezése című filmjét, s rádöbben, ez az Ő útja. A Lumiére tesók nem adják el a kinematográfot, ezért épít magának egyet és saját műterméből ontani kezdi a filmjeit.
Legalább 500 filmet sikerül leforgatnia, de ebből mindössze 100 maradt meg. Ám ezekből is látható, milyen zseniális újításokra volt képes.
Ő volt a világon az első, aki kicsi képekből álló forgatókönyvet, vagyis storyboardot használt.
Ő használta először a világon a stop-motion-eljárását. Ez egy még ma is létező, egyszerű filmtrükk. (A kamera rövid megállításakor változtatunk a jeleneten, majd a kamerát újraindítva hamar szembetűnik a csodás változás.)
Alapvetően Ő találta ki a greenscreen (bluebox, chroma key) technikát. Igaz, akkor még csak a fekete-fehér film létezett, így fekete hátteret használt a trükkök megvalósításához, viszont ezek is óriási megdöbbenést és csodálatot váltottak ki.
Ő alkotta meg a hosszú filmeket, melyek 10-15 percesek voltak az addigi néhány percesekkel szemben.
Az utazás a Holdba című alkotásával megteremtette a sci-fi filmek kategóriáját.
A Dreyfus-ügy című filmjével pedig szintén új műfaj, a dokumentarista, politikai véleményfilmek előfutára lett.
Mindent Ő csinált. Díszletet ácsolt, festett, jelmezt varrt, gyakran színészkedett is. Ő volt az operatőr, a vágó, a trükkmester, az író, a rendező. Igazi „egymilliomodmestere” volt a stúdiójának.
Hihetetlenül beindult az üzlet, s filmjeinek forgalmazásához már külön irodákat nyitott szerte a nagyvilágon. Utolsó kasszasikert hozó filmje Az Északi-Sark meghódítása még 1912-es keltezésű.
Aztán az első világégés, a magánéleti tragédiák végül megroppantották. A húszas évek közepére teljesen tönkrement, s végül a Montparnasse pályaudvaron egy aprócska játékboltot üzemeltetett.
1928-ban egy neves újságíró felismerte az apró öregemberben a valaha híres filmrendezőt, s a népszerűségét, befolyását felhasználva elintézte, hogy a filmes úttörő zseni állami nyugdíjat kapjon és élete végéig egy időseknek fenntartott intézmény lakója legyen.
Először is nagyon fontos megemlítenem, hogy nyilas csillagjegy alatt született, így zsenialitására, fantasztikus kreativitására, mérhetetlen gyakorlatiasságára máris megtaláltuk az első magyarázatot.
Georges Méliès Párizsban született 1861. december 8-án. Gyermekkorában papírszínházat készített, melyben az általa faragott, csodás marionett figurák játszottak. Imádta a bűvészetet, az illúziókeltés titkait. Ha hagyják, akkor soha nem is csinált volna mást. De fiatal felnőttként a család csizmakészítő gyárában kellett dolgoznia. Persze ennek is volt előnye, hiszen megtanulta a különféle varrástechnikákat, melyeknek később nagy hasznát vette. Három évnyi katonai szolgálat után visszament a csizmagyár londoni részlegébe, de minden szabadidejében bűvészetet tanult John Nevil Maskelyne „mágustól”.
A Szerencsére jól nősül, mert a lányhoz tekintélyes hozomány jár, amiből megalapítja saját vállalkozását. Egy kis színházat vásárol, ahol minden este remek bűvész-attrakciók szórakoztatják a közönséget. Közben csodálatos találkozása lesz a kor új csodájával, a mozgóképpel. Megtekinti a Lumiére fivérek A vonat érkezése című filmjét, s rádöbben, ez az Ő útja. A Lumiére tesók nem adják el a kinematográfot, ezért épít magának egyet és saját műterméből ontani kezdi a filmjeit.Legalább 500 filmet sikerül leforgatnia, de ebből mindössze 100 maradt meg. Ám ezekből is látható, milyen zseniális újításokra volt képes.
Ő volt a világon az első, aki kicsi képekből álló forgatókönyvet, vagyis storyboardot használt.
Ő használta először a világon a stop-motion-eljárását. Ez egy még ma is létező, egyszerű filmtrükk. (A kamera rövid megállításakor változtatunk a jeleneten, majd a kamerát újraindítva hamar szembetűnik a csodás változás.)
Alapvetően Ő találta ki a greenscreen (bluebox, chroma key) technikát. Igaz, akkor még csak a fekete-fehér film létezett, így fekete hátteret használt a trükkök megvalósításához, viszont ezek is óriási megdöbbenést és csodálatot váltottak ki.
Ő alkotta meg a hosszú filmeket, melyek 10-15 percesek voltak az addigi néhány percesekkel szemben.
Az utazás a Holdba című alkotásával megteremtette a sci-fi filmek kategóriáját.
A Dreyfus-ügy című filmjével pedig szintén új műfaj, a dokumentarista, politikai véleményfilmek előfutára lett.
Mindent Ő csinált. Díszletet ácsolt, festett, jelmezt varrt, gyakran színészkedett is. Ő volt az operatőr, a vágó, a trükkmester, az író, a rendező. Igazi „egymilliomodmestere” volt a stúdiójának.
Hihetetlenül beindult az üzlet, s filmjeinek forgalmazásához már külön irodákat nyitott szerte a nagyvilágon. Utolsó kasszasikert hozó filmje Az Északi-Sark meghódítása még 1912-es keltezésű.
Aztán az első világégés, a magánéleti tragédiák végül megroppantották. A húszas évek közepére teljesen tönkrement, s végül a Montparnasse pályaudvaron egy aprócska játékboltot üzemeltetett.
1928-ban egy neves újságíró felismerte az apró öregemberben a valaha híres filmrendezőt, s a népszerűségét, befolyását felhasználva elintézte, hogy a filmes úttörő zseni állami nyugdíjat kapjon és élete végéig egy időseknek fenntartott intézmény lakója legyen.
Megjegyzések