AZ EMBER CSALÁDJA

 A luxemburgi származású amerikai fotóművész valósította meg azt a fotókiállítást, mely még ma is különleges esszenciája a modern emberi civilizációnak. A kutatók a mai napig újra és újra visszanyúlnak a gyűjteményhez, hogy a fotóművészet fejlődésének, változásainak tükrében ismét értékeljék megállapításaikat.

A második világégést követő rövid hurráoptimista időszak után egy erős apátiába süllyedő társadalom élte mindennapjait. Ez nem csak Amerikában, hanem az egész Föld nevű bolygón is érezhető volt. 

Edward Steichen a New York-i Modern Művészetek Múzeumának  fotós részlegének igazgatója úgy gondolta, hogy egy olyan világraszóló kiállítás kell, mely egyszerre több helyen, több ezer fotót mutat be, melyek hatása pozitív irányba mozdítja el az általánosan negatív életszemléletet. 1947-ben kezdte gyűjtögeti a fotókat. Aztán Európába utazott, hogy új alkotókat keressen. Még hirdetést is feladott, melyre végül 68 ország 275 fotósa több mint 2 millió képet küldött be. Az alkotók között voltak profi fotóriporterek, híres fotóművészek de szép számmal jelentkeztek amatőrök is. Több mint egy esztendeig tartott a válogatás. Az első rosta után 10 ezer kép maradt. A második rostán végül 503 fotó nyert. Ezek lettek a The Family of Man, vagyis Az ember családja című kiállítás műtárgyai. Hihetetlenül érdekes, izgalmas, színes és fotótörténetileg fontos gyűjtemény jött létre. New Yorkban, 1955. január 24-én megnyílt a kiállítás. Döbbenetes sikert aratott. Volt olyan nap, hogy csaknem 6000 látogató váltott belépőjegyet.

Steichen munkájának -természetesen- szép számmal akadtak kritikusai is. A legjobban azon bosszankodtak, hogy miért nem tüntették fel egy képnél sem az alkotót és a címet. A kiállítás aztán beutazta előbb Amerikát, majd elindult világhódító vándorútjára. Sok millió ember látta, s az UNESCO is védelmébe vette.  A legkülönlegesebb az, hogy még ma is megtekinthető. Ehhez Luxemburgba kell utazni Clervaux városába. Minden nap nyitva van déltől este hatig. S mindössze 6 Euro a belépő.

A gyűjteményből Edward Steichen és Jerry Mason szerkesztésében könyv is született. Majdnem az eredeti kiállítás teljes anyagát tartalmazza néhány olyan képpel kiegészítve, amit később gondoltak fontosnak, hogy bemutassák.

Személyes benyomásaim. Szinte a teljes gyűjteményt láttam. Néhány fotó esetében most sem értem, hogy miért került kiválasztásra. Sok alkotás esetében viszont tényleg elismerően bólogattam. Kár, hogy azóta több beállítást, ötletet lemásoltak mások, közel sem olyan jó minőségben. Ettől függetlenül még az általam értetlenséget kiváltó képek is sokkal jobbak, mint a manapság megjelenő fotók, melyek 99 százaléka -gyakorlatilag- digitális hulladék.