POLGÁRI ENGEDETLENSÉG

 Ma, vagyis július 12-én ünnepelné a világ a polgári engedetlenség világnapját, ha lenne ilyen ünnep, ha lenne olyan szervezet, amelyik rádöbbentené a Föld nevű bolygó polgárait arra, hogy a korrupt, hamis, kapzsi és gonosz kormányaik helyett maguk is dönthetnének sorsukról, a bolygónk kíméletlen kizsigerelésének megállításáról.

Henry David Thoreau, amerikai író és filozófus már a felvilágosodás korában rámutatott arra hogy az embernek veleszületett joga van tiltakozni a hatalom ostoba döntései ellen. Ennek elsődleges módja a buta és káros törvényre való figyelemfelhívás a hatalom képviselőinek bevonásával, továbbá a hibás törvények erőszakmentes megtagadása.

Henry David Thoreau 1817-ben született az amerikai Concordban. A család nem volt gazdag, de szülei taníttatták. Korának divatos szakmái közül azonban egyik sem tetszett neki, inkább tanítónak állt. Hamar kiderült, nem Neki való hivatás, mert az akkori tanítók, -törvény által támogatott módon- a testi fenyítést alkalmazták a tananyag „betáplálásakor”. Thoreaunak ez nem tetszett, megtagadta a verés alkalmazását, így mennie kellett. Bedolgozott a családi vállalkozásba, cikkeket írt és igyekezett megtalálni önmagát.

Megértette, hogy az emberi civilizáció tulajdonképpen csak pusztítója a természetnek, s az emberi élet nem képes igazi harmóniát teremteni a természettel. Hogy ezt bizonyítsa, egy maga építette kunyhóba vonult vissza és igyekezett a legegyszerűbb életet élni. Ezért úgy tartják, Ő volt az első amerikai környezetvédő.

A gazdálkodás mellett a társadalmat tanulmányozta, s megalkotta a Polgári Engedetlenség fogalmát. A maga idejében ez az idea egyáltalán nem hullott termékeny táptalajra. Gondolatai csak jóval később váltak sarokkövekké Mahátma Gandhi filozófiájában.

Elképzelése szerint a Polgári Engedetlenség egy magasabb rendű törvény, mely alapján minden embernek kötelessége megtagadni az uralkodó hatalommal történő együttműködést és elviselni az ezzel járó büntetést, ha az állam igazságtalan politikát folytat.

Gandhi szerint a Polgári Engedetlenség az ember veleszületett joga, mellyel csak akkor szabad élni, ha más demokratikus lehetőséget már kimerítettek.

A demokráciában a köz hatalmának elsődleges feladata, hogy védje polgárainak szellemi és anyagi javait. Ha ezt a feladatát nem teljesíti, a törvényeket a maguk céljaira alakítja s ezzel megsérti a társadalmi igazságosság elvét, akkor a polgároknak morális kötelessége a hibákra rávilágítani. Ha a közhatalom ezt figyelmen kívül hagyja, akkor a polgároknak még a törvények megsértése útján is nyomást kell gyakorolnia a mindenhatónak hitt közhatalomra, hogy működését visszaterelje a társadalmi igazságosság medrébe. Érdekes gondolat ez. Ugye?

Gandhi filozófiájának és a polgári engedetlenség gyakorlatba átültetett megoldása a passzív ellenállás tiltakozó formája volt. Hatása ismert. Aztán ezt átvették és továbbfejlesztették az amerikai feketék jogaiért küzdő szervezetek, élükön Martin Luther Kinggel.

A Polgári Engedetlenség fokozatai:

a) Nem engedélyezett békés tüntetés, tiltakozás a közigazgatás tevékenysége ellen:

tiltott ülősztrájk

tiltott útlezárás

létesítmények, területek önkényes elfoglalása

közigazgatási intézmény rendezvényének megzavarása

b) a közigazgatási törvény, rendelet vagy utasítás megtagadása:

a közpénz befizetésének megtagadása

a katonai szolgálat megtagadása

c) a meglévő közigazgatás és a közintézmények semmibe vétele és helyettük új létrehozása.

A 2010-es években Gene Sharp, a szintén amerikai gondolkodó, az Albert Einstein Intézet alapítója, helyezte ismét középpontba az eredeti ideát. A Diktatúrából Demokráciába című könyvében csaknem 100 ponton keresztül mutatta be, hogyan lehet erőszakmentesen megdönteni egy diktatúrát.

Néhány politikai elemző szerint e könyv volt bibliája a Közel-Kelet számos országában megszülető demokratikusabb államformát kiharcoló ellenzéki erőknek. Gene Sharp nem tartotta magát forradalmárnak, inkább idealista gondolkodónak. Nekem is az a sötét sejtelmem, hogy a polgári engedetlenség, a passzív ellenállás manapság egy szép, selyempapírba csomagolt gondolat, melyet -mint egy illuzionista-, gyakran épp a korrupt és velejéig beteg hatalom kap elő a mellényzsebéből. Hivatkozik rá, hogy azonnali visszajelzést kaphasson, de aztán finoman vissza is csúsztatja a zsebébe. Tudja jól, ez egy olyan fegyver, mely valódi összefogással megdöntheti hatalmát, így aztán igyekszik is a „társadalmi összefogás” elnevezésű szkúner vitorláiból kifogni a szelet.