Andrew Phillip Cunanan

 A gyilkosok sorában mindig különösen kiemelt figyelmet kapnak a sorozatgyilkosok.

Az FBI előszeretettel hangoztatja, hogy tökéletes profilozással hamar ráakadnak az efféle elvetemült gonosztevőkre. Ám a valóságban a sorozatgyilkosok többsége megúszná a büntetést, ha nem volna civil bejelentés és a bűnöző túlzott figyelmetlensége. Szóval a híres Amerikában sem mennek másképp a rendőrség dolgai, mint itt. A filmekből ismert kopó típusú nyomozók csak az írói képzelet szülöttei.

Mai történetem főhőse Andrew Phillip Cunanan sorozatgyilkos, akire öt gyilkosságot biztosan rá lehet bizonyítani. Ha még élne, akkor épp ma ünnepelné 55. születésnapját. Elárulom: nem az igazságszolgáltatás végzett vele.

A kis Andrew tulajdonképpen jó családban nőtt fel. Az iskoláit is jó átlaggal végezte. 147-es IQ-s képességei mellé kiváló kommunikációs tehetséget kapott. Remek színész is válhatott volna belőle, mert jó kiállású, jóképű és gátlásoktól mentes homokos volt. Történésznek tanult az egyetemen, de onnan kipottyant és inkább a testével, kábítószerek árusításával kereste meg a betevőt. Magányos, homokos férfiak társaságát kereste, akik örömmel támogatták.

Aztán történt valami. Bekattant és egyik élettársát kalapáccsal a másvilágra küldte, majd szőnyegbe csavarta. Az oka? Ismeretlen. Következő áldozata szintén a szeretője volt, egy híres építész. Őt több pisztolylövéssel terítette le és egy tó partjára vitte. A nyomozás nem vezetett eredményre. Andrew Chicagóba menekült, ahol egy 72 éves, rendkívül gazdag ingatlanos öregúr kedvese lett. De a vér szaga... Az bácsit szorosan ragasztószalagba tekerte, csavarhúzóval agyonszurkálta, majd levágta a fejét.

Túl sok nyomot hagyott, így az FBI könnyen beazonosította és megkezdődött a hajtóvadászat. Mivel kiválóan tudta változtatni fizimiskáját, nehezen ismerték fel. Vagyis sehogy. Miami felé vette az irányt, de az utolsó áldozatának puccos kocsija túl feltűnő volt. Ezért egy útba eső kisvárosban lelőtt egy temetőőrként dolgozó fickót, hogy ellophassa annak furgonját. Ezzel már feltűnés nélkül átjutott az ellenőrzőpontokon és megérkezett Miami Beach-re. Itt saját nevét használva eladta az áldozataitól ellopott értékeket.

Hamar a melegbárok rendszeres vendége lett, s valószínűleg itt ismerkedett meg leghíresebb áldozatával is. (Bár bizonyos források szerint már évekkel azelőtt találkoztak egyszer-kétszer.) A milánói Gianni Versace, a Versace divatház alapítója, boldog párkapcsolatban élt egy másik fiatalemberrel, így nem világos, hogy miért tett baráti lépéseket Andrew felé. Talán a változatosság? Mindenesetre végzetes döntés volt.

1997. július 15-én épp reggeli sétájáról tért haza luxusvillájához, amikor Andrew Cunanan egyszerűen arcon lőtte. Egy szemtanú - bár szerintem Versace testőre - megpróbálta elcsípni a gyilkost, de ez nem sikerült. Viszont a kiérkező rendőröknek pontos személyleírással tudott szolgálni.

A hajtóvadászat folytatódott. Persze a rendőrök először nem találtak nyomokat. Majd megkerült a lopott furgon, benne a gyilkosságokról szóló újságkivágásokkal. Cunanan felszívódott. Lehet, megússza az egészet, de a nyomozók feltételezése szerint rájött arra, hogy HIV-pozitív. Ezért érezhette úgy, hogy elfogyott körülötte a levegő és a nála lévő fegyverrel agyonlőtte magát. A luxushajón eldördülő lövésre egy fültanú figyelt fel, ő értesítette a rendőröket.

A boncolás kimutatta, hogy Andrew makkegészséges volt, így nem áll meg az a feltételezés, hogy vélt HIV-fertőzöttsége emiatt kattant volna be. Inkább az a valószínű, hogy a mértéktelen alkohol és kábítószer használat okozott nála egy igen komoly szétcsúszást.

Itt a mese vége. Kár, hogy nem csak mese.