Lesz még egy pohárral

        A város gyönyörű volt este, különösen egy friss zápor után.

Csodálatosan ragyogtak a fényei ilyenkor. A viszonylag gyér forgalomban feltűnt egy pompás motorkerékpár. Talán vörös? Vagy fekete? Nehezen lehetett megállapítani, de a krómozott alkatrészei csodásan szórták szét a fényt. A járgányon ketten ültek. Ahogy fekete bőrruhájuk láttatni engedte: egy fiú és egy lány. A srác vezette a járművet, míg a lány hátulról átölelte. Karcsú, hajlékony teste szorosan hozzásimult, a bukósisak alól kilógó, göndör hajába belekapott a menetszél. A fiú biztos kézzel fogta a kormányt. Ahogy haladtak a város esti forgatagában, néhány egyértelmű jel tette egyre bizonyosabbá, hogy ez a város nem más, mint Budapest.

        A szélesebb utcák után bekanyarodtak egy keskeny kis pesti utcába, s leparkoltak egy izgalmasan kivilágított bár előtt. A bukósisakokat hanyagul az ülésre tették. Nevettek, majd a bár bejáratának fényei alatt megcsókolták egymást.

        A bár kellemes helynek tűnt. A boxban már barátaik várták az érkezőket. Fekete bőr, ezüst, vörös kiegészítők. Ahogy letelepedtek, az asztal feletti lámpa éles fényében megláthattuk különlegesen sápadt arcukat. Kifejezetten jól mutattak együtt. A fiú fekete hajából egy huncut tincs a homlokába hullott. Fekete szem, hegyes orr, vékony száj. Csupasz állán egy rég beforrt sérülés. A lány vörös és göndör. Vastag szemöldöke alól villogó kék szem. Kissé valószerűtlenül sápadt arcának ellentettjeként ragyogott vörös ajakrúzsa.

        A srácnak jeleznie sem kellett és a fekete selyeminges pincér máris az asztaluknál termett. Örömmel vette, hogy az asztaltársaság négy italt rendelt. Szemét huncutul összehúzva hátra ment a pult mögé és a pohártartóból négy fekete üvegpoharat helyezett a pult hátsó felületére. Az acélosan csillogó csapocska alatt hamar megtöltött három poharat, ám a negyedik pohárnál csalódnia kellett. Hiába nyitotta meg többször is a cső végén lévő kis csapot, a pohár üresen maradt. Mérgesen horkantott, vékony bajuszát végigsimította, majd fent elhúzott egy ajtót. A burkolat mögött láthatóvá vált egy a vágóhidakon is használatos acél magaspálya, melyről fejjel lefelé rögzített emberi testek lógtak. Kezük összekötve, szájuk beragasztva. Nyakuk ütőeréből átlátszó, zárható műanyag cső lógott ki, melyet könnyedén lehetett csatlakoztatni a pult kis csapjához. A három ember közül az első már nem mozdult. A pincér bosszúsan lehúzta a nyakából kiálló cső végét a csapról, majd megnyomott egy gombot. A magaspálya hangtalanul továbblendítette a már élettelen alakot, s átadta a helyet az új, rémülten rángatózó testnek. Fiatal nő volt. Rövid, szőke haja vértől állt csomókba. A csapos csatlakoztatta a nő nyakából kiálló csövecskét a csaphoz, majd az egyik polcról egy nagyon rövid baseball ütőt vett elő. Néhányszor odasózott a keservesen nyöszörgő nőre, majd helyére húzta az ajtót és a polcra tette az ütőt. Ezután hamar megtöltötte a negyedik poharat is, feldíszítette, majd a többi közé tette a tálcára. Az italokat könnyed léptekkel vitte az asztaltársasághoz, akik nagy örömmel fogadták a gyors és szakszerű kiszolgálást. A pincér elégedetten kacsintott, amikor a negyedik pohár is az asztalra került. A fiatalok nagy élvezettel nyúltak poharaikhoz és koccintottak a boldog jövőre.

 (A szinopszis egy filmes pályázatra készült.)