Október

 A római naptárban eredetileg ez volt a nyolcadik hónap. Erre a nevében (octo=nyolc) is emlékeztet. A nyelvújítók a mustonos nevet aggatták rá, míg a népi kalendárium a mindszentek havának hívja.

Régen az október afféle „kellemes” hónap volt. Beértek a gyümölcsök, megkezdődött a szüret és a táj felöltötte magára legszínesebb ruháját. Még a filmesek is szerették, hiszen rengeteg híres mozifilm játszódik októberben. Október eseményei között sok a világnap, melyek a bolygó vagy épp az emberiség létének jobbítására szólítanak fel.

Októberben végleg elköszönünk a nyártól, a fénytől, hiszen téli (normál) időszámításra „tekerjük” vissza az óráinkat. Ezen a mai napig folyik a vita, hogy mennyi előnye és hátránya van, de egyelőre konkrét döntés nem született az óra átállítgatás beszüntetéséről. A hónap végén a kelta időszámítás szerint új esztendő kezdődik, melyet a szellemvilág is ünnepel, hiszen a hónap utolsó napján kinyílnak a titokzatos ajtók az itteni és a túlvilág között, s a szellemvilág lakói átruccannak hozzánk.

Aki teheti, élvezze ki az októberi napfényt, Mabon ezernyi színét, hiszen semelyik másik évszak nem ad ilyen színkavalkádot, mint az októberi ősz. Esténként pedig a meleg fénnyel izzó parazsat rejtő kályha mellett koccintsunk egy jó pohár magyar borral, mert akár hiszik, akár nem, a világon a legfinomabb borok itt teremnek. Kívánjunk végre egymásnak egészséget, türelmet és nyújtsunk egymásnak békejobbot, mutassunk egymás felé kölcsönös, őszinte tiszteletet. Nem kell, hogy mindenki, mindenkit szeressen, csak találjunk rá újra közös nyelvünkre.