Dilemma

1.

    A kissé testes, de erőtől duzzadó férfi hassal a masszázs-asztalra fekszik. Piros törölközője eltakarja meztelen tomporát. Ahogy elfordítja kopasz fejét, láthatóvá válik ápolt, hosszú szakálla. Csakhamar megjelenik egy fiatal, fényes-fekete hajú nő. Meglovagolja a férfit, miközben vékony, de izmos karjával masszírozni kezdi.

    Egy másik nézetből látjuk, hogy a férfi megfordul, a nő pedig újra ráfekszik, majd a közöttük lévő piros törölközőt lazán messzire dobja. (Ugye a továbbiakat nem kell részleteznem.)

2.

    A földszinti lakás konyhájában a férj éppen az asztalra fekteti feleségét. A nő hosszú, szőke haja csapzottan hullik az arcába. A férfi torkon ragadja a nőt, s annak tiltakozását figyelmen kívül hagyva letépi alsóneműjét. Aztán lejjebb rántja saját nadrágját, hogy belekezdjen a szerinte jogos aktusba.

    A konyhából „kilépve” tágul a kép, így már világos hogy egy elég lepukkant lakásban vagyunk. Feltűnik egy családi kép is, melyen ott mosolyog a nő, a férfi és közös fiuk, egy helyes, fekete, kócos hajú gyerek. A polcon egyszerű naptár jelzi, hogy épp december 6.-a van.

3.

    A lámpák sárgás fényében jól látható, hogy esik a hó. Szűk utca, kopott, régi házak. Egy különös alak sántikál végig a már hóval borított járdán. Néha meg-megkoppan ócska mankójának vége. A gyér fényben látható ritka szakálla, kopott, prémes kámzsája alól előbukkanó horgas orra, kusza szemöldöke. Hosszú kabátja látott már szebb napokat is. Az alak oldaláról egy nagy batyu lóg le. Összességében a fickót ócska csavargónak mondanám.

4.

    A családapának pocsék estéje van. A lakás előszobájában a testes, de erőtől duzzadó férfi a pasi nyakánál fogva a falhoz préseli. Képtelen ellenállni, a vasmarok annyira szorítja, hogy esélye sincs a szabadulásra. A szakállas, testes férfi a másik kezével könnyedén ütlegeli a másikat, aki szinte rongyként rángatózik az ütések alatt.

5.

    A földszinti lakás ablakának jobb szárnya hangtalanul nyílik. A párkányon csinosan kisuvikszolt gyerekbakancs. A lakás belsejében, az előszobában még mindig tart a férj ütlegelése. Jobbra egy szobaajtó kissé nyitva van. A kisfiú kopott plüssmaciját szorongatva édesen alszik, álmodik.

6.

    Fényes, ragyogó alak jelenik meg. Pompás, vörös kabátban, hófehér prémmel keretezett sapkában, csodálatos, habfehér szakállal. A Mikulás az! Pufókás test, vidáman villogó szem, pirospozsgás arc. Épp olyan, mint amilyennek a gyerekek elképzelik, látják ezt a meseszerű, mitikus alakot. Lehajol a kisfiúhoz, finoman megsimogatja az arcát és egy csodásan csillogó ajándékcsomagot ad át neki. A fiúcska ragyog, s ámulattal vegyes boldogsággal néz a mosolygós arcra.

7.

    A földszinti lakás baloldali ablaktáblájának üvegében azonban egy más arc jelenik meg. Csupa ránc, nikotintól sárgás, ritka szakáll. Borvörös orr, mélyen ülő szem. A csavargónak nézett alak az. Tekintete ide-oda cikázik. Hol az előszobában zajló ütlegelés, hol a félig nyitott ajtajú gyerekszoba között. Mi legyen most? Közbelépjen? Ha így tesz, talán a testes férfi abbahagyja a verést, a fiúcska felébredhet, s akkor egy álom odavész. Gyors és rövid az elhatározás. Ócska batyujába nyúl és egy gyűrött mikuláscsomagot vesz elő. Miközben a kisfiú bakancsába teszi, véletlenül beroppantja a csokimikulás fejét. Aztán megigazítja a vállán a batyuját és kopogva, sántikálva tovább biceg.

(A szinopszis egy filmes pályázatra készült.)