Goya szörnyetegei

 A spanyol Francisco José de Goya y Lucientes festőművész munkásságát -hazáján kívül- csupán a 19. század vége felé kezdték felmagasztalni.

Különösen izgalmas kutatási anyagul szolgáltak késői munkái, melyekbe rejtett tartalmakat, üzeneteket is beépített.

Naplójában több helyütt is megemlíti, hogy bizonyos festményeit nem csak hagyományos nézetből érdemes megvizsgálni. Utalt arra, hogy egy-egy festményébe szörnyeket is belefestett.

„Az értelem által elhagyott fantázia rettenetes szörnyeket hozhat létre, melyek -ha egyesülnek a művészet anyjával- közelebb visznek a csodák eredetéhez.” - Francisco Goya

Ezen a gondolati folyosón haladt a spanyol akadémia egyik kurátora, aki felkérte az amerikai Devorah Sperber grafikust, hogy a modern művészet szemszögéből végezzen játékos kísérleteket. Az amerikai végül kiválasztott egy 1815-ben készült Goya önarcképet, melyet a művész 69 évesen alkotott. Ekkor már saját démonjaival küzdve, magányosan élt a komor színű alkotásai között.

Devorah -természetesen csak virtuálisan- függőlegesen kettévágta a festményt, tükrözte, aztán újra összerakta. Így egyetlen alkotásból kettőt csinált, melyekről nem túl bizalomgerjesztő arcok néztek vissza. A 2006-ban készült digitálisan printelt képek és másolataik bekerültek több amerikai modern művészeti gyűjteménybe.