Vitéz László papája

 Már a galíciai nagypapája is mutatványos, bábjátékos volt, így aztán teljesen természetes, hogy Ő is folytatta a családi hagyományt. Már kicsi fiúcskaként segített a délutáni előadásokban. Eleinte csak a háttérben, aztán ahogy megtanulta a bábmozgatást, már az előadásokban is részt vehetett.

A 30-as években a Paprika Jancsi volt a sztár, aki szókimondóan, bátran, minden furfangosságát latba vetve megregulázta a gonoszokat. A hatalom nem is nézte túl jó szemmel, néhányszor be is tiltotta. Ám Vitéz László néven feléledt, s továbbra is az igazság, a szegények oldalára állt.

A háború megtépázta Vitéz László s vele Kemény Henrik életét is. Utána jött az államosítás, ami elől Vitéz László és társai inkább Bálint Endre festőművésznél bujkáltak. Kemény Henrik az Állami Bábszínházhoz került, mint technikai munkatárs, de később már komolyabb feladatokat is kapott. Ő volt Hakapeszi Maki a Zsebtévéből, vagy Süsü a sárkány mozgatója. 

Később Vitéz László és barátai szerencsére előbújtak az illegalitásból, s egy rozoga kis Trabantban utazva sok-sok helyre eljutottak Magyarországon. Vitéz László ismét sztár lett a gyermekek és az igazságot szerető felnőttek körében.

Hála Takács Verának, -aki a gyermekműsorok szerkesztője volt a Magyar Televízióban,- hogy néhány Vitéz László előadást rögzíttetett. Így örökre megmarad nekünk, akik rajta nőttünk fel, akik boldogan idézzük szavait, s a rekedtes hangon még mindig halljuk: Tyű, de elfáradtam, azt a kutyika fáját! Szervusztok Pajtikák!