A PIZZA VILÁGNAPJA

Mivel manapság mindennek van világnapja, épp ennek ne lenne?! De, van neki, épp ma.

A pizza elég régóta része a világ gasztronómiájának. Már az ókorban is sütöttek efféle lepénykenyérkéket, amit hol levesekhez, hol önálló fogásként különböző szószokkal tálaltak fel. Első hivatalos étlapi említése az ókori Pompeii városából származik, ahol a thermopoliumok, vagyis az akkori gyorséttermek kínálatában szerepelt.

Egy kicsivel később, 997-ben az ízesítésre odakészített szószt egyszerűen ráöntötték és úgy pirítottak rajta egyet. Ekkor született a pizza elnevezés is. Roppant népszerű ételnek számított.

Szerencsére nem tűnt feledésbe, így az első igazán hamisítatlan pizzát 1889-ben Nápolyban készítette el Raffaele Esposito a Pizzeria di Pietro e basta cosi taverna tulajdonosa. 

A legenda szerint a városba látogatott I. Umberto király és neje, Margherita királynő. Raffaele-t felkérték, hogy készítsen az alkalomnak megfelelő pizzát a palota konyhájában. Az eredeti, s a szegények által fogyasztott fokhagymás alapot lecserélte, s így lett a paradicsomos, mozzarellás, bazsalikomos változat, mely színeiben is hozta az olasz trikolórt. A királynőnek annyira ízlett a pizza, hogy levélben dicsérte meg a készítőnek. Ezt a szöveget aztán Esposito reklámként használta, s így vált a pizza széles körben is népszerűvé -szinte- nemzeti eledellé. Az összeállítást pedig a királynő tiszteletére Margherita Pizza-nak keresztelte el.

Csak hozzáteszem: AZon a helyen még mindig áll és működik a pizzéria, s benne féltve őrzötten kiállítva a királynő köszönőlevele.

S hogy mindez csak mese? Ugyan kit érdekel! A pizza finom és kész.