HIVATÁSA: GYILKOS

 James Berry csaknem egy évtizedig (1884-1891) volt állami ítélet végrehajtó Angliában. Három érdekesség is kapcsolódik a nevéhez.

Az egyik, hogy ő volt az, aki tökéletesítette William Marwood hosszú köteles akasztásának módszerét, így az elítélteket a legkíméletesebb és leggyorsabb módszerrel tudták a másvilágra küldeni. James Berry egy képlettel finomította az eljárást, s így tökéletes és gazdaságos munkát végzett.

A második érdekesség, ami nevéhez kötődik, egy önéletrajzi, szakmai könyv, melyben saját életéről és munkájáról számol be, felsorolva, hogy kit, hol, mikor akasztott fel. Ez volt az első efféle „szakmai” beszámoló, mely ráadásul óriási és borzongató sikert aratott az olvasók körében.

Ám a legfurább a harmadik érdekesség, mely igazából egy szakmai kudarcot, egy sikertelen akasztás történetét meséli el. 1885. február 23-án egy gyilkost, nevezetesen John „Babbacombee” Leet kellett volna felakasztani. A hóhér háromszor is meghúzta a csapóajtót nyitó szerkezet fogantyúját, de a masina nem engedelmeskedett, így az akasztást életfogytig tartó börtönre változtatták.

Pedig James Berry értette a szakmáját, igazi mestere volt az államilag támogatott gyilkolásnak. Könyvében részletesen leírja a különböző halálnemeket, azok előnyeit és hátrányait. Szemezgetek egy kicsit.

A legrégebbi módszer az akasztás. Három fajtája van, s ennek megfelelően az akasztott ember is háromféle módon leheli ki lelkét.

Egy: Megfullad

Kettő: Gerincvelő elszakadása

Három: Nyaki ütőerek elszorulása

Az akasztás fajtái pedig:

Első: Az elítéltet felhúzzák az akasztófára

Második: Az elítélt nyakába teszik a hurkot, majd lába alatt kinyitnak egy csapóajtót, így saját testsúlya válik gyilkosává (drop method). Így próbálták megölni John „Babbacombee” Leet is - sikertelenül.

A harmadik fajtáját sokáig Magyarországon is alkalmazták. Az elítéltet egy dobogón egy fix oszlophoz állították, megkötözték, nyakát kötéllel rögzítették. A segédek az ítélet végrehajtó szisszenésére kirúgták a dobogót és lefelé húzták az elítélt lábát, miközben a hóhér szakszerűen elroppantotta a nyakcsigolyát.

A másik népszerű büntetés végrehajtási módszer a fővesztés volt. Eleinte baltával, majd karddal és pallossal lecsapták a fejet a nyakról. Látványos és véres kivégzésnek számított. Külön büntetésnek számított, ha egy kezdő hóhért fogadtak fel, aki nem tudta egyetlen csapással elvégezni a dolgot. Bizonyos esetekben az elítélt külön előre fizetett is a bakónak, hogy ügyes legyen. VIII. Henrik angol király kifejezetten a kor legjobb hóhérát kérte fel, hogy Boleyn Anna fejét vegye. A francia forradalomban híressé vált guillotine (nyaktiló) is sokáig szolgált. Eleinte nemzeti borotvaként emlegették és egészen 1977-ig állt szolgálatban.

Sokáig a golyó általi halál csak a nemeseknek járt. Később a katonatisztek kapták „ajándékba” ezt a lehetőséget. Kifejezetten megalázó volt, amikor magasrangú tiszteket akasztással küldtek a másvilágra. Így próbálták megbüntetni az aradi vértanúkat is. A történetírás számtalan olyan esetet rögzített, ahol a kettős sortűzzel sem sikerült meggyilkolni az elítéltet. Ilyenkor a sortüzet vezénylő tisztre hárult a feladat, hogy közelről adjon le egy végzetes lövést.

Egy időben, főleg Amerikában a villamosszék számított a legtökéletesebb kivégző eszköznek. Még ma is választható... A villamosszéket Harold P. Brown fejlesztette ki, amikor kísérleteket végzett a váltóárammal. Az eszköznek volt egy komoly hátránya. Megfelelő erősségű áramra volt szüksége, különben csak megégette az elítéltet. Utoljára egy többszörös gyilkos saját kérésére - 2013-ban használták. Először 2000-4000 voltos áramütést kapott, amitől elájult. Aztán lecsökkentették 500-100 voltra, amit kb. másfél percig tartottak. Elméletileg ez mindenkinél halált okoz. Elméletileg... Persze itt is voltak kivételes esetek, balesetek, amikor végül méreggel kellett pontot tenni az ügy végére. A leghíresebb széket Gruesome Gertie-nek hívják. Louisiana államban használták, s 87 elvetemült bűnözőt végeztek ki vele. 1990-ben kivonták a forgalomból, múzeumba került majd 2024-ben ismét szolgálatba állították.

Aztán változott a világ. Sokan gondolták úgy, hogy az eddigi kivégzési módszerek nem túl humánusak. Az akasztást, a fővesztést és a többit lecserélték - méghozzá ciángázra. A gázkamrában belégzett ciángáz a sejtek oxigénfelvételét akadályozza meg, így az elítélt pár perc alatt megfullad. Mindez természetesen csak optimális esetben igaz. A valóságban bőven akadtak olyan esetek, amikor az elítélt nem lélegzett túl mélyeket, vagy más okból a gáz nem jutott a szervezetbe megfelelően. Így a pár perces szenvedés helyett órákig tartott az agónia, miközben az elítéltből különböző rohamok törtek elő. Ennyit a humánus megoldásról.

Végül kitalálták, hogy a leges-leges-leges-leghumánusabb módszer a méreginjekció lesz. Két országban vezették be. Az egyik Kína a másik pedig az USA. A Kínai módszer egyetlen lépésben végez a halálraítélttel. A szer neve pentobarbitál, melyet eredetileg állatok végleges elaltatására használnak. De igazoltan működik embereken is. Az amerikai módszer háromlépcsős. Először csak elkábítják. Kap a vénájába egy kis nátrium-penthotált, majd izomgörcsöt okoznak pankuróniummal, végül a szívet is megállítják egy kálium-klorid injekcióval. Elméletileg ez a legtökéletesebb ítélet végrehajtás. Elméletileg. Ha az elítélt nem kövér, nem drogos és még lehetne sorolni. Meg ha a kezelő személyzet tudna vénásan injekciót beadni. (Megjegyzem: a mai kórházi ápolószemélyzetből egy kezemen meg tudom számolni, hányan találták el a vénámat.) Dr. Jay Chapman, a módszer kidolgozója is arról panaszkodott egy interjúban, hogy nem gondolta, hogy komplett idióták fogják beadni a mérget. Ezért is fordulhatott elő, hogy a kivégzés hosszú szenvedéssel járt.

Summa summarum: nincs tökéletes módszer. Nem kizárólag ezért, de sok országban eltörölték a halálbüntetést. Arról órákat lehetne vitatkozni, hogy ez bölcs döntés volt-e, s valószínűleg mindkét tábornak igaza lenne - bizonyos szempontból.

Sajnos arról nem találtam kimutatást, hogy a nyilvános kivégzések időszakában létezett-e visszatartó ereje az elítélt véres szenvedéseinek. Például a kerékbetöréskor kifejezetten látványos volt, ahogy a forgó kerékre szíjazott bűnöst ólomfejű bunkókkal csépelték pépesre. Egy ilyet élőben látva meggondolandó lenne, hogy az ember bűnös útra térjen. De lehet, hogy teljesen tévúton járok?