Szálasi kivégzése
Állítólag a nagy Bonaparte Napóleon mondta, hogy a történelmet a győztesek írják. Ez igaz lehet. Különösen igaz lehet egy olyan ország esetében, mint Magyarország, ahol a gondolkodás terén annyi minden fordítva van bekötve. Még a saját történelmünk megítélésében sem tudunk megegyezésre jutni, hiszen érdekek és ellenérdekek ütközése miatt inkább a folyamatos maszatolás zajlik.
Csodálatos történelmünk során mindig akadtak olyan szereplők, akik a saját idejükben hősnek, ám haláluk után imposztornak lettek elkönyvelve. Voltak, akiket sosem tisztáztak. Nem akarták, nem merték. Szálasi Ferenc nemzetvezető is épp ezek közé tartozik. Személye, politikusi súlyának megítélése a mai napig tabu témának számít.
Vannak, akik erre vagy arra hivatkozva elítélik, s vannak, akik sejtik vagy épp tudják, hogy az adott történelmi korszak kiemelkedő politikusa volt. Nem tisztem megítélni, de a kérdés felmerül vele kapcsolatban. Bűnös volt-e Szálasi Ferenc?
A második nagy háború után itthon is belefogtak a takarításba, ami gyakran esztelen és agyatlan vérengzésnek számított. A szinte jogilag és politikailag képzetlen népbíróságok gondolkodás nélkül küldték halálba Magyarország szellemi elitjének jelentős részét. Ez a szomorú tény köszön vissza a mai napig. Nézzük csak meg, kik és mifélék ülnek most a hatalomban, akiknek többsége a buta csürhe leszármazottjai.
A Szálasi per 1946.február 5-én kezdődött a Zeneakadémia nagytermében. Szálasi mellett vádlottként szerepelt Vajna Gábor, a Nemzeti Összefogás Kormányának volt belügyminisztere, Szöllősi Jenő miniszterelnök-helyettes, báró Kemény Gábor külügyminiszter, Beregfy Károly honvédelmi miniszter, Csia Sándor pártvezető-helyettes, valamint dr. Gera József vezető ideológus. Már az legelső másodpercben tudták, hogy ez az egész egy szürreális színjáték. Ahogyan az összes népbírósági tárgyalás az volt. Ez a csontváz is még a szekrény mélyén hever.
Három hét alatt megszületett a döntés Szálasi és bűntársai ügyében. Természetesen mind bűnösök, mindegyikre bitó vár. Komolytalan volt az egész, ráadásul jogilag is teljesen szabálytalan. De hát a történelmet a győztesek írják...
A kivégzés napja kifejezett örömünnepnek számított. Fővárosi Törvényszék Markó utcai udvarán földbe ásták a bitófákat, aztán hozták sorban az elítélteket. A felzaklatott tömeg őrjöngött. Bogár János hóhér pedig sorban átvezette őket a másvilágra. Végül eljött a finálé. Szálasi gránitszoborként vonult végig az udvaron és rezzenéstelenül hallgatta a vádbeszédet. Előző este azt írta a naplójába, hogy megbocsát gyilkosainak, mert azoknak fogalmuk sincs, hogy valójában mit is cselekszenek. Számára csak a hungarista eszme és az ország továbbélése volt a fontos.
Nem épp olyan mondatok ezek, melyeket akár ma is hallhatunk a Parlamentben, hogy önigazolásul szolgáljanak a jelenlegi gaztettekhez?
Nem Szálasi saját eszméje volt a Hungarizmus. Ő csupán átvette és továbbgondolta. Az eredeti idea Prohászka Ottokár katolikus püspöké volt, aki így fogalmazott:
•
Csodálatos történelmünk során mindig akadtak olyan szereplők, akik a saját idejükben hősnek, ám haláluk után imposztornak lettek elkönyvelve. Voltak, akiket sosem tisztáztak. Nem akarták, nem merték. Szálasi Ferenc nemzetvezető is épp ezek közé tartozik. Személye, politikusi súlyának megítélése a mai napig tabu témának számít.
•
Vannak, akik erre vagy arra hivatkozva elítélik, s vannak, akik sejtik vagy épp tudják, hogy az adott történelmi korszak kiemelkedő politikusa volt. Nem tisztem megítélni, de a kérdés felmerül vele kapcsolatban. Bűnös volt-e Szálasi Ferenc?
•
A második nagy háború után itthon is belefogtak a takarításba, ami gyakran esztelen és agyatlan vérengzésnek számított. A szinte jogilag és politikailag képzetlen népbíróságok gondolkodás nélkül küldték halálba Magyarország szellemi elitjének jelentős részét. Ez a szomorú tény köszön vissza a mai napig. Nézzük csak meg, kik és mifélék ülnek most a hatalomban, akiknek többsége a buta csürhe leszármazottjai.
A Szálasi per 1946.február 5-én kezdődött a Zeneakadémia nagytermében. Szálasi mellett vádlottként szerepelt Vajna Gábor, a Nemzeti Összefogás Kormányának volt belügyminisztere, Szöllősi Jenő miniszterelnök-helyettes, báró Kemény Gábor külügyminiszter, Beregfy Károly honvédelmi miniszter, Csia Sándor pártvezető-helyettes, valamint dr. Gera József vezető ideológus. Már az legelső másodpercben tudták, hogy ez az egész egy szürreális színjáték. Ahogyan az összes népbírósági tárgyalás az volt. Ez a csontváz is még a szekrény mélyén hever.
Három hét alatt megszületett a döntés Szálasi és bűntársai ügyében. Természetesen mind bűnösök, mindegyikre bitó vár. Komolytalan volt az egész, ráadásul jogilag is teljesen szabálytalan. De hát a történelmet a győztesek írják...
A kivégzés napja kifejezett örömünnepnek számított. Fővárosi Törvényszék Markó utcai udvarán földbe ásták a bitófákat, aztán hozták sorban az elítélteket. A felzaklatott tömeg őrjöngött. Bogár János hóhér pedig sorban átvezette őket a másvilágra. Végül eljött a finálé. Szálasi gránitszoborként vonult végig az udvaron és rezzenéstelenül hallgatta a vádbeszédet. Előző este azt írta a naplójába, hogy megbocsát gyilkosainak, mert azoknak fogalmuk sincs, hogy valójában mit is cselekszenek. Számára csak a hungarista eszme és az ország továbbélése volt a fontos.
„Én mindig az igazságot szolgáltam, ezt az igazságot mindig halálosan szeretett nemzetem szolgálatába akartam állítani és meg voltam mindenkor győződve arról, hogy ennek az igazságnak a megvalósításán keresztül tudom a legjobban, a legszebben, a legigazabban szolgálni nemzetem dicsőségét, nagyságát és boldogságát.”
Nem épp olyan mondatok ezek, melyeket akár ma is hallhatunk a Parlamentben, hogy önigazolásul szolgáljanak a jelenlegi gaztettekhez?
Nem Szálasi saját eszméje volt a Hungarizmus. Ő csupán átvette és továbbgondolta. Az eredeti idea Prohászka Ottokár katolikus püspöké volt, aki így fogalmazott:
„A hungarizmus a múlt, jelen, jövő, magyar sors. A hungarizmus vér, faj, történelem, öröm, bánat. Hungarizmus: a Mátyás király, Rákóczi, Bethlen, Bocskay, Kossuth lélekjárása. Hungarizmus: magyar élet, magyar lélek, magyar levegő, magyar sajátosság. Hungarizmus: Isten gondolata magyar kiadásban, hungarizmus: magyar kultúra!”
Megjegyzések