TANTUSZ MESE
Réges-régen nem lapult még a csecsszopó pelusában is mobiltelefon, de még otthon sem állt mindenkinek asztalkáján egy fekete bakelit készülék.
Szóval a saját telefon nagy kincs volt, s akinek mégis telefonálnia kellett, az keresett egy nyilvános készüléket. Az utcai nyilvános telefonfülkék legelső darabját 1928. december 13-án állították fel Budapesten a Váci utca 6 szám előtt, a Nyugatival szemben.
Eleinte 20 fillérrel indulhatott a hívás, majd 30 fillér lett az ára, de emiatt gyakran meghibásodott a masina. Aztán már csak egy különleges érmével működött, amit a postán lehetett megvásárolni. Úgy hívták: tantusz. Sehol másutt a világon nem létezett ilyen, csak itt, Magyarországon. No ezzel a tantusszal úgy kellett telefonálni, hogy leemelte az ember a kagylót, bedobta a tantuszt az erre kialakított nyílásba, megvárta a búgó hangot, tárcsázott, s ha kissé hosszabb várakozás után létrejött a kapcsolat, vagyis kapcsolt a vonal, akkor halk csörrenéssel leesett a tantusz a masina belsejébe.
Nyelvünkből lassan kikopott ez a vicces szófordulat, hogy: leesett a tantusz - vagyis létrejött az agy és a történés között a kapcsolat, azaz sikerült megértenie valakinek valamit. Na, érted már, leesett a tantusz?
A tantuszt egyébként Boldogfai Farkas Sándor szobrászművész tervezte és 1946-tól 1972-ig volt forgalomban. Az említett Boldogfai egy másik érmét is alkotott, a híressé vált réz kétforintost. Ezért a pénzért a P.Mobilnál már dalt is lehetett venni. De elnevezték ezt az érmét bélásnak is. Na erről majd legközelebb mesélek. Vagy nem... vagy de...
Megjegyzések