Clown Pepító

 A LOMOGRAPHY, vagyis magyarosan LOMOGRÁFIA, nem tudományos elnevezés, nem is egy orvosi szakszó, se eljárás. 

 Albert Speer különleges helyet foglalt el a Harmadik Birodalom központi vezérlő rétegében. Műszaki ember volt és a militarista kihívásokat inkább mérnöki feladatnak tekintette.

  Egy friss felmérés vizsgálta a mesterséges intelligenciák pontosságát. Meglepően szomorú eredményt kaptak. Gyakorta még a fizetős alkalmazások is, amikor lövésük sem volt a helyes válaszról, magabiztosan hazudtak. Vagy egyszerűen csak mellébeszéltek.

 Réges-régen nem lapult még a csecsszopó pelusában is mobiltelefon, de még otthon sem állt mindenkinek asztalkáján egy fekete bakelit készülék.

 Túl korán, mindössze 50 évesen szerződött át az égi társulatba az 1922. március 18-án született Pécsi Sándor, a kétszeres Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész, a 20 század magyar nyelvű színjátszásának kiemelkedő alakja.

 S íme így lesz a két orosz kislány viszonylag félreértelmezhető, tini dalocskájából az orosz hadi propaganda része.

Petőfi Sándor elsősorban a hagyományos ételeket szerette.

 Különös és ritka könyv birtokosa lehet az, aki a „A Les songes drolatiques de Pantagruel" vagyis Pantagruel humoros, avagy bizarr álmai című kiadványt a saját könyvespolcán tudhatja. 

Pár évvel ezelőtt magyar újságírók tettek egy kísérletet. Megkérték a mesterséges intelligenciát, hogy bújjon a lánglelkű Petőfi Sándor bőrébe és írjon lelkesítő, forradalmi beszédet a 21. század Magyarországának legégetőbb kérdéseit felvázolva.

 

Állítólag a nagy Bonaparte Napóleon mondta, hogy a történelmet a győztesek írják.

Elegem lett.

 Örök témám az ördögi, fekete „acélzongora”, vagyis: az írógép.

 Vigye kánya, ma szerény leszek. Megelégszem ezzel a kis Mustanggal is.

 A GOTAN PROJECT albumairól sokan válogattak már, s ezzel emelték saját alkotásaik színvonalát.

A Brenner József név ismerős? Akkor elárulom, hogy Csáth Gézaként vált ismert íróvá, zeneszerzővé és zenekritikussá. Kosztolányi Dezső unokaöccseként is gyakran megemlítik, s a két művészt szenvedélybetegségük is összekapcsolja.

 A mai napig azon vitatkoznak a történészek, hogy a német Drezda városának 1945-ös porig rombolása jogos volt-e, vagy inkább háborús bűnnek kell minősíteni.

 Bár nem kifejezetten a kedvenceim között van Ganxsta Zolee, de néhány évvel ezelőtt egy televíziós műsor két vendégére tett egy igen találó megjegyzést.

Mivel manapság mindennek van világnapja, épp ennek ne lenne?! De, van neki, épp ma.

 Kevés olyan író született a földkerekségen, akit a világon még ma is olyan sokan szeretnek, akinek a műveit csaknem 200 nyelvre fordították le, akinek csodálatos „találmányai” szinte mind megvalósultak.