Clown Pepító

Messze van a messze! S Magyarország is egyre messzebb kerül mindattól, ami európai, amerikai vagy csak egyszerűen profinak nevezendő. Ha nem beszélünk a jelentősebb dolgokról, mint az egészségügy, a törvényesség, az oktatás, hanem csak a szolgáltatóipar egy szegmensét tesszük mikroszkópunk tárgylemezére, már elszomorító az, amit látunk. Vegyük példának a GTS Hungary Kft-t, mely tevékenységét tekintve egy kommunikációs szolgáltató cég, vagyis internet, telefon, számítógépes hálózatok üzemeltetésével és ezek kiépítésével foglalkozik a régi keleti blokk néhány országában, köztük hazánkban is. Itthon valaha „Datanet” volt az előd neve, amit -gondolom- aprópénzért felvásárolt egy nagyobb cégcsoport, átvéve vele az ügyfeleket is. S ezzel elérkeztünk a lényeghez. Az ügyfél -első körben és alapvetően- akkor elégedett, ha a szolgáltató cég hajlandó vele a párbeszédre. Kíváncsi a véleményére, így arra ösztönzi, hogy az adott cég minél több szolgáltatását vegye igénybe. Nos, esetemben ez nem íg

Volt minékünk igazi világsztárunk a két nagy háború között. Nagysága -többek között- apróságában rejtezett, mert a sors súlyos angolkórral sújtotta, vagyis: törpének született. Hirsch Zoltán 1885-ben látta meg a napvilágot egy zsidó kereskedő harmadik gyermekeként. Pécsen éltek, amikor a városba érkezett a Schmidt cirkusz, s ez megpecsételte a kis Zolika sorsát. Mágnesként vonzotta a cirkusz világa, s e vonzerő végül 1907-ben elindította világhódító útjára. 1914 és 1938 között végigjárta a világ legnagyobb cirkuszait, uralkodóházait. Flip Mester -mert a külföld így ismerte- elbűvölt kicsiket és nagyokat, uralkodókat és polgárokat. De bármennyire is marasztalták, Zoli bohóc mindig hazajött. Hungarikum lett. S ezt a hűséget a sors fancsali módon „hálálta” meg. A zsidótörvények életbeléptetése után Zoli bohóc karrierjének vége szakadt. 1942-ben saját kiadásában jelentette meg Kis ember nagy élete című önéletrajzi könyvét, hogy kevéske bevételhez jusson. A német megszállás után tiltott kö

A Chio az autógyáráról ismert Opel család vállalkozásaként, kényszerűségből jött létre. Az autógyártó berendezéseket 1945-ben háborús jóvátételként külföldre szállították, így a család tagjai az autóiparnál kevésbé tőkeigényes vállalkozásba fogtak, az új divatot felismerve burgonyachipset kezdtek gyártani. A Chio név a családtagok keresztneveinek kezdőbetűiből - Carlo, Heinrich, Irmgard - és az Opel családnév kezdőbetűjéből jött létre. A kezdeti önállóság után a Chio a nagy európai snackgyártó, a kölni székhelyű Intersnack vállalatcsoport tagja lett. Az Intersnack GmbH nem csak a Chio-t, hanem több más német snack gyártót is magába olvasztott, pl. 1994-ben a Wolf Intersnacks GmbH-t . Az Intersnack 1990-től kelet felé - a magyar, lengyel, cseh, szlovák, román, bolgár, szlovén, horvát piacok felé terjeszkedik. 1998-ban megvásárolja Franciaország vezető chips gyártóját, a Vico-t, 2007-ben pedig az osztrák Kelly's-t.

Az 1390-es évek elején, az itáliai Monteprandone városkában született paraszti származású fiatalember hamar árvaságra jutott. Így rokona vette gondozásába, aki a papi „hivatást” gyakorolta. A jó eszű fiúcskát kiváló iskolákban taníttatta, ahol világi és egyházi jogot tanult. Bíróként kezdett dolgozni, de aztán elhagyva a világi hívságokat - ferencesrendi szerzetesnek állt. Gyakorta prédikált és szerzetesként erőteljesebb fellépést sürgetett IV. Jenő pápánál az eretnek husziták ellen. 1436-tól a mi Zsigmond királyunk és a pápa megbízásával Magyarországra érkezett, hogy rendet teremtsen. Főinkvizítorként kegyetlenül üldözött mindenkit, akiről úgy vélte, a huszitákhoz húz. Nem kímélte az ifjúságot sem, s bár az egyház igyekszik cáfolni, de kegyetlenül megtorolta az eltévelyedést. Minden valószínűség szerint „szent ügyködése” hozzájárult az erdélyi parasztfelkeléshez 1437-ben. A pápa kiátkozta, de aztán bocsánatot nyert. S mi lett jutalma ennek az Isten nevében ártatlanokat megkínzó, ül

„Eccervóthónemvót” - kezdődik a mese. S a mai történet egy hercegről szól, aki kettős életet élt. A világ felé egy ájtatos, tiszta szívű és erkölcsű, a törvényt mindenkor tisztelő ember mutatta orcáját. A külvilág a szerény férfiút látta csak, aki étkezés közben is a Bibliából olvastatott fel magának. Ám létezett egy másik énje is a hercegnek. A férfi, akit háreme vett körül. E leánykák a hercegi kastély parkjában felépített kényelmes, nyolcszögletű toronyban éltek és számuk elérte a 78 főt. Csinos, szexi huszárruhában jártak, s egyszerre nyolcasával teljesítettek szolgálatot a herceg közvetlen közelében. A huszárlányok -természetesen- sosem katonáskodtak, a hadtudományok helyett  éneket, zenét, táncot tanultak, s zenés baletteket, operetteket mutattak be a hercegi kastély színháztermében a herceg szórakoztatására. Estére a nagyteremben minden huszárleánykának jelentkeznie kellett. A herceg megkevert egy tarokk-kártyacsomagot, majd kiosztotta a lányok között. Aki a pagátot húzta, ott

1863. októberében egy igazán különleges esemény hozta lázba a technika, azon belül is a repülés -akkor még plátói- szerelmeseit. Párizs mellett bátor utasokkal, első ízben emelkedett a levegőbe a Géant névre keresztelt léghajó, melyet egy Godard nevezetű bátor úttörő irányított . Az akkori világsajtó hihetetlen szenzációként értékelve az eseményt - számtalan megfogalmazásban adta tudtául a világnak, a repülés -mint közlekedési forma- immár „bárki” számára elérhető. Természetesen itthon is beszámoltak a repülés e fantasztikus vállalkozásáról. A Magyar Sajtó nevű újságban „Párizsi levél” címmel Ágai Rudolf tollából jelent meg a cikkecske. A kor szokása szerint a bécsi sajtóból átvett, s lefordított híradás egy részlete ekképpen volt olvasható: „Midőn a legfelső felhőrétegen is átrepültek, a gömb megrezdült, kissé oldalt hajolt, de -így állítják az utazók- egyikük sem ijedt meg. Előhítták Godardot, a tapasztalt léghajóst: -Fel, fel; oly magasra akarunk szállani, mint Leiter Jakab!-” L

Így a szolmizált hangok is. Ezt a skálát egy észak-olasz szerzetes, Arezzói Guido alkotta meg a XI. században. Muzikális ember volt, szabadidejében egyházi énekeket alkotott – tekintettel arra, hogy az egyház betiltotta a hangszeres zenét – így inkább a himnikus műfajt tekintette elfogadottnak. Egyik művében úgy alkotta meg a dallamot, hogy minden sora eggyel magasabb hangon kezdődött, s a hangokat a sorok legelső szótagjáról azonosította. „Ut queant laxis Resonare fibris Mira gestorum Famuli tuorum Solve polluti Labii reatum.” (Oldd fel vétkes ajkaiknak zárját, hogy szolgáid zenghessék tetteid csodáját!) Végül ekképp keletkezett az ut, re, mi, fa, sol, la hangsor, ami egy évszázaddal később kiegészült a si-vel, majd átalakult: az ut helyett dó lett a si helyett pedig ti. Tehát a relatív hangskála, mely a hangok egymáshoz viszonyított magasságát mutatják: Dó-ré-mi-fá-szó-lá-ti-dó S ez bizony fontos része a Kodály Zoltán által kialakított ének-zenetanítá

Erkel Ferenc csodálatos tehetségű zeneszerzőnk volt. De nem csak zenéje miatt vált híressé. Szenvedélyes sakkjátékosként is kivívta az elismerést. Híresebb sakkjátszmáit külföldi szaklapok is közölték, s méltatták. Nem véletlen tehát, hogy a korabeli Pesti Sakk-kör elnökének választották, így jelentős szerepe volt a magyar sakkélet fejlődésében.

A nagy római birodalom történetében kevés olyan tehetséges hadvezérről beszélhetünk, ki többször is legyőzte a Köztársaság legfőbb ellenfelét Mithriadest. Ilyen volt Lucius Licinius Lucullus. Ám a kegyetlen idő, s a történelem nem sikeres hadvezérsége miatt jegyezte fel, hanem híres lakomái okán. Főhősünk sok győztes csatát nyert, gazdag zsákmányából tekintélyes részt tett félre magának -úgymond- nyugdíjas éveire. Kalandozásai során számtalan érdekes, kulináris különlegességgel is találkozott. Lucullus által lett ismert -s terjedt el az egész világon- egy piros gyümölcs a cerasus vagyis a cseresznye. Mire Lucullus megelégelte a hadvezérséget, s úgy döntött, hogy nyugdíjba vonul - tekintélyes gazdagságú vagyon várta otthon. Palotája, kertjei roskadoztak a kincsektől, raktárai pedig a különleges ételektől. Minden nap fényes lakomákat rendezett, s vendégei a római kor hírességei és politikai vezetői közül kerültek ki. Palotájának minden terméhez tartozott egy gazdagon összeállít

Sok van a rovásunkon? Hogy honnan származik a magyar rovásírás? A szkítáktól, vagy a sumerektől, esetleg Egyiptomból vagy Mezopotámiából? Esetleg egy földönkívüli faj ajándéka? Nem tudom. Sok tudós foglalkozott és foglalkozik e témával. A kutatás izgalmát nekik hagyom. Talán nem is az a legfontosabb, hogy honnan származik, hanem az, hogy a miénk, magyaroké és kész. S ráadásul bizonyíthatóan több ezer éve. (A régészeti leleteket csak nem hazudják el a finnugoristák!) A magyar írás -a legtöbb ősi íráshoz hasonlóan- jobbról balra írandó és olvasandó. Felfogható ez akár úgy is, hogy mindig a szívünk irányába. A magyar ábécében minden hangra jut egy betű, míg a latin készletben bizonyos hangokra külön kell szerkeszteni. Sajnos az itthoni hivatalos tézis még mindig a finnugor rokonság bizonyításán fáradozik, holott maguk a finnugorok is tiltakoznak ezen ostobaság ellen. Semmi közünk hozzájuk, ahogy -szerintem- alapvetően senki idegen néphez. Magyarok vagyunk, egy önálló, nag

A Saturnalia ünnepet már az ókori Mezopotámiában megrendezték, de igazi ünneppé a rómaiak tették, amint Szaturnusz isten tiszteletére az őszi-téli napforduló idején -elébb két napos, végezetül- egy hetes dínom-dánomos, eszem-iszomos orgiává duzzadt. Az ünnepek alkalmával kifordították a világot a sarkaiból, a szolgák urakat játszottak, az előkelő polgárok pedig ajándékokkal kedveskedtek szolgáiknak és egymásnak. Borostyán ágakkal díszítették házaikat, fejükre rózsafüzért fontak.  Felnyitották az új borral teli hordókat, sütöttek, főztek, mulatoztak, még a hivatalok is bezártak. Ez a féktelen duhajkodás december 25-én ért véget, s aztán minden visszaállt a régi kerékvágásba. Gondolható, hogy a kereszténység térhódításával e pogány ünnep a feledésbe merült, de ez mégsem történt így. Ahogy a mi Kerecseny ünnepünk, úgy a rómaiak Saturnalia ünnepe is átváltozott Karácsony ünnepévé, megszelídítve egy szép, születésről szóló történettel. Ám az ősi hagyományok, ünnepek manapság újraélednek.

A II. Menelik nevezetű "ipse" Etiópiában élt, éldegélt nagy "négusi" szerénységben. Ami persze azt jelentette, hogy ő volt az etióp császár és kb. a kavicsok is aranyból voltak a palotája udvarán. Szóval, ez a II. Menelik a "nehéz" uralkodást megszakítva elment Amerikába egy kicsit szórakozni, kikapcsolódni, feltöltődni, ahogy a mi uralkodóink is teszik ezt  és iszonyatos módon megtetszett neki a villamosszék, mint olyan. Ezért úgy határozott, hogy amint hazaér etiópiai palotájába, azonnal rendel villamosszéket. De nem ám egyet, egy frászt! Ő a négus! Mindjárt hármat rendelt, naja! Nyögte a nép! Aztán várt türelmesen. Várt. Várakozott. Aztán még egy kicsit. Na még egy kicsit. Végül "csingiling" csöngetett a postás (kétszer) -bár lehet, hogy Etiópiában nem is így van- és három ládát adott át. "Hurrá! Megérkeztek a villamosszékeim!" -  Kiáltozott a négus és máris megparancsolta temérdek szolgáinak, hogy azonnal rakják össz

A történet Londonba visz egy exkluzív étterembe. Vacsoraidő van, az étterem telis- tele elegáns és nagyon gazdag -többnyire sznob- vendégekkel. Egyszer csak feltárul az ajtó s egy elképesztően elhanyagolt külsejű fickó lép be rajta. Ruhája mocskos és szakadt, keze, arca maszatos, haja borzas. A belépőre azonnal két pincér támad, s igyekeznek rávenni, hogy fáradjon ki. Ám a fiatalember nem tágít, sőt, a zsebéből egy a zsírpapírból is kilógó nyers marhaszeletet vesz elő, s jelzi, hogy ezt a húst most ő megsütné az étterem konyhájában. A két pincér bedühödik és szidalmazva, ütlegelve -nem kis botrányt okozva ezzel- kidobják az idegent. Az ifjú másnap pert indít az elegáns étterem ellen, amit fölényes győzelemmel meg is nyer. A magyarázat: Az elhanyagolt külsőt magára varázsoló fickó egy joghallgató, aki tanulmányai során a könyvtárban találkozott egy rég elfeledett törvénnyel, mely arról rendelkezett, hogy a konyhával rendelkező vendéglátóhelyekre betérő idegennek joga van a magával

Manapság újra divatos lett az az elmélet, miszerint hamarosan beköszönt az apokaliptikus világvége és civilizációnk -mint egy kozmikus fekete lyuk- összeroskadva beszippantja önmagát. Ezen a gondolati folyosón haladva néhány vallási vagy mammonista alapokon nyugvó szekta is megalkotta a maga elméletét, jó alapot szolgáltatva az újabbnál újabb lehúzáshoz. A hívők egy része bátran hivatkozik bibliai jóslatokra vagy épp a maják által használt naptárkőre, esetleg más jelekre csak azért, hogy elfedhessék saját tudatlanságukat vagy épp hiszékenységüket. Mert ki ne érezné magát pocsékul, ha rájön: átejtették a palánkon, becsapták, lóvá tették, orránál fogva vezették - ó, mily csodás nyelv is a magyar! A bibliai képeket épp elégszer csócsálták teológusok, magukat szakembernek kikiáltók, hívők és hitetlenek, kutatók és csak a feltűnés vágyát kereső botcsinálta sarlatánok. A maják naptáráról is született sokféle elmélet, mely nem nélkülözte a mély ostobaságot és a tudományosan megalapozott,