Clown Pepító

Épp ma 70 esztendős <!--more-->/> egyik kedvenc színészem, az író, dramaturg, komédiás és kiváló bendzsó játékos, az amerikai Steve Martin. 1945-ben született, iskolái után a hatvanas években különböző tévétársaságoknak írt rendkívül népszerű műsorokat. Az egyikkel ( The Smothers Brothers Comedy Hour)  Emmy-díjat nyert, s ezzel egycsapásra megnőtt szakmai elismertsége. Hamar kiderült, hogy maga is remek előadó, így gyakorta vállalt fellépéseket vidám műsorokban. A film világa a hetvenes évek vége felé szippantotta be, s közel 45 film stáblistáján olvashatjuk nevét. A legtöbb esetben színészként, de számtalanszor forgatókönyvíró, dramaturg és producer "szerepben" is remekel. Több díjat is bezsebelt (Emmy, Grammy, Életmű, stb.) és kétszer is vezette az Oscar gálát. Manapság elsősorban muzsikusként, sikeres bendzsósként szerepel zenekarával nagyobb jazz találkozókon. Isten éltesse, Stephen Glenn Martin!

avagy : a Csontváry kiállítás margójára. <!--more-->/> Sokáig azt hittem, hogy Csontváry egy jó festő, jeles alakja a magyar művészettörténetnek. Aztán megnéztem az ismert életművének kiállítását a várban, s alapvetően átértékelődött bennem munkássága. Kezdődött azzal, hogy lenyűgöztek szénrajzai, melyeket tanulóéveiben készített Németországban. Bámulatos az a tudás, aminek a birtokában volt. Izgalmas utazásra hívott a többi festmény, különös kalandra az elme és a művészet kacskaringós ösvényein. Mikor a Marokkói tanító című kép elé léptem, bitonyossá vált bennem az a gondolat, mely a nagy méretű Naptemplom Baalbekben című alkotása előtt kezdett kerekké válni. Úgy gondolom, a Marokkói tanító mintegy esszenciális megfogalmazása annak, amit Csontváry a művészetről, vallásról, filozófiáról és a természetről gondolt. Számomra világossá vált, hogy Csontváry nem volt alapértelmezetten "jó" festő, sem zseni. Filozófussá vált, aki a festészet tényét, az alkotás folyamat