Kellogg
Az Adventista egyház, mely a szombatot tartja a hét utolsó napjának,
Bejegyzések
Erich Kästner - avagy: A humor a bölcsek esernyője.
Mint egy vonatban utazunk itt a nagy időbe, tétova. Nézünk. A tájat láttuk untig. Mind egy vonatban utazunk itt s nem tudja senki, hogy hova. Ez alszik és felnyög a másik, a harmadik sokat beszél. Elvágtatunk egy állomásig. Megy a vonat, rá álom ásít, de sosem int feléje cél. Zárjuk-kinyitjuk a bőröndünk. Oly érthetetlen a dolog. Hajnal felé már merre döngünk? A kalauz ajtónkba föltűnt és a bajszába mosolyog. Még ő se tudja, mi van ott túl, lassan kiballag hallgatag. Sivít a síp, gőzfüttye zordul. Lassít a mozdony, féke kordul. Halottjaink leszállanak. Gyermek kiszáll. Bőg anyja rája. A múltnak pályaudvarán áll a halottak néma nyája. A vonat indul, zúg a pálya s nem tudja senki, mért, talány. Az első osztály bús, virrasztás. Csupán egy hájas úr tapad piros selymére, fullad, asztmás. De büszke, hogy nem látja azt más. A többinek jó a fapad. Mind egy vonatban utazunk itt, kergetve percet és halált. Nézünk. A tájat láttuk untig. Mind egy vonatb