Clown Pepító

A brit meteorológusok hosszú évekre visszamenőleg tanulmányozták a szigetek időjárását. Az évnek azt a napját keresték, amikor bizonyosra vehető, hogy tiszta idő lesz és nem fog esni semmiféle csapadék. Igyekezetük oka II. Erzsébet koronázási időpontjának kiválasztása volt. Végül megszületett a döntés: szinte száz százalék, hogy 1953. június 2.-án csodálatos reggelre és időjárásra ébred a birodalom. Felvirradt a koronázás napja. Egész nap zuhogott. 

„Ha, ha! Mi zúg? Mi éji dal London utcáin ez? Felköttetem a Lord Mayort, ha bosszant bármi nesz!” Az idézet Arany János: Walesi bárdok című művéből való, s szerepel benne ez a bizonyos Lord Mayor. De ugyan ki is ő? Természetesen nem név, hanem egy rangot egy beosztást aposztrofál. A Lord Mayor a londoni City, az üzleti negyed, a pénzvilág polgármestere. Szék- és lakhelye a Mansion House nevű épület, amit nem tekinthet tulajdonának, csupán bérleményének.  Bérleti díjat ugyan nem kell fizetnie, viszont a palota karbantartását vállalnia kell. S egy sok száz éves törvény szerint a lakosztályának ablakait neki magának kell tisztítani a saját két kezecskéjével. A rendelkezés szerint törvényt sért, ha ezzel másvalakit bíz meg. Szerintem a beosztással járó előnyök és a nem elhanyagolható anyagi juttatás mellé ez már igazán belefér.

Mi köze a vízipólónak a Nobel díjhoz?  Rengeteg. Az ifjú Alex a londoni Skót Ezred vízipóló csapatának kiváló lövőjátékosaként nagy sportkarrier előtt állt. Egyik meccset a másik után nyerte a csapattal, míg végül elérkezett a bajnokság döntője. Az ellenfél a Saint Mary kórház orvosi iskolájának tanulói. Alex remek formában volt, s védhetetlen góljaival a bajnokság csúcsára juttatta a csapatot. Így aztán az orvosi iskola megkereste és átcsábította az ifjú titánt. Így kezdett el sebésznek tanulni, s tanulmányai során megismerkedni a mikrobiológiával. Csakhamar felhagyott a sebészettel és teljes érdeklődéssel fordult a petri-csészékben tenyésző baktériumtelepek felé. Egyik alkalommal elfeledte a csésze üvegtetejét visszahelyezni, így a levegőben szálló gombaspórák rátelepedtek a baktériumtenyészetre. Mikor Alex ráeszmélt feledékenységére már késő volt, a mintaanyag elpenészedett. Épp a szemétben landolt volna az egész, mikor meglátta, hogy a penész körül a sztafilokokkusz  telepek elpus

Az 1872-ben fényes partit rendeztek a Manhattan Club báltermében, hogy megünnepeljék Samuel J. Tilden urat, New York újonnan megválasztott kormányzóját. Az estély fő szervezője -Jenny Jerome-, úgy kedveskedett az ünnepeltnek, hogy megkérte a koktélokat keverő fiút - állítson össze valami különlegeset. Így született a Manhattan koktél, amit a helyről neveztek el. Hogy ki is volt ez a mixer? Ki tudja? De hogy ki volt Jenny Jerome? Sir Winston Churchil  édesanyja.

Akinek volt már olyan szerencséje és eljutott a pápai városállamba: Vatikánba, bizonyosan saját szemével is meggyőződhetett a svájci gárdisták egyenruhájának díszességéről. Kevesen tudják, hogy ezt az öltözéket Michelangelo (1475-1564) a káprázatos tehetséggel megáldott szobrász, festő, építész - tervezte. Nem változtattak rajta egészen a XX. század végéig. Akkor is csak egy pótzseb került rá méghozzá a könnygázgránát számára.

XI. Lajos francia király (1423-1483) próbára akarta tenni az udvari jóst, az itáliai származású Martius Galeottit. Magához hívatta, s megkérdezte tőle: -Ide hallgass! Ha igazán jós vagy, akkor áruld el a halálod napját! Galeotti nem esett kétségbe, hanem bátran így válaszolt: -A halálom napját pontosan tudom, felség! Épp egy nappal előzi meg felséges királyomét! Ettől a naptól aztán igencsak vigyáztak az udvari jósra. Persze ez az egész csak mese, mert egy ókori feljegyzés szerint Tiberius római császárnak válaszolt így a tudós Thrasullus.

Két szó van a nyelvünkben, mely bizonyosan a távoli Ausztráliához kötődik, hiszen eredetileg mindkettőt az ott őslakosként üldözött Abo-nép használja. Az egyik a bumeráng, ami valaha egy vadászeszköz volt. Bízom benne, hogy több leírás nem is kell róla, mindenki tudja, mi is az. A másik szó története dióhéjban ez: James Cook kapitány, amikor rátalált az ausztrál kontinensre, csodálkozva fordult a percekkel azelőtt, fehér embert még sosem látott, rabszolgásított Abo felé. -Hékás! Mi az ott?- Kérdezte Cook kapitány, s egy sebesen elugráló kengurura mutatott. A bennszülöttnek lövése sem volt, hogy mit makog a piros kabátos angol, ezért saját nyelvén közölte, hogy fogalma sincs, miről van szó, vagyis a válasza így hangzott: kenguru. Így lett tévedésből az erszényes állat elnevezve úgy, hogy: kenguru. 

„Jön a nő! Mindig így kezdődik! Vigyázat! Figyelem! A férfi mindent kiszámít alaposan, előrelátóan, precízen, véglegesen. És erre jön a nő! Másodpercenként százhúsz kilométeres hazugságokkal, lihegve, hadarva, szemlesütve, ájuldozva vagy mosolyogva; egyszer csak jön, és mindent halomra dönt! Aztán leül e halomra, és kipúderezi magát. És őszinte részvétét fejezi ki. Óvakodjunk a nőtől! A legegyszerűbb mindennapi fogalmak is zavarosak lesznek, ha nővel kapcsolatban akarjuk tisztázni őket." /Rejtő Jenő/ De ha nem lennének nők, egyszerűen muszáj lenne kitalálni Őket. /Én/

Egy forgalomban lévő könyvből, mely könyvtárban, óvodákban, boltban fertőzi meg az egészséges gyermek-lelkeket. Jaj nekünk!

Andersen meséire bizonyára sokan emlékeznek. A rendíthetetlen ólomkatonától a magányos fenyőfán át a ruhátlan császárig. „Meséit” áthatja a melankólia, s bár ez ma már nehezen felfedezhető, de bizonyos társadalmi tiltakozás is megbújik sorai között. A híres dánt csak egyszer hívták ki párbajra. Időben meg is jelent a helyszínen, ám mivel zuhogott az eső, így feje fölé esernyőt tartott, míg másik kezében a fegyvert szorongatta. A párbajsegédek kifogással éltek e szokatlan viselkedés ellen, mire a szerző így válaszolt: „Uraim! A haláltól cseppet sem félek! De a meghűléstől igen.” 

Egy ápolatlan, szegényes, kopott ruhájú fiatalember áll a milánói konzervatórium ajtajában.

A világhíres mester, ki találmányaival s művészi alkotásaival méltán beírta magát az emberiség történetébe, a Vinci nevű városkában született egy ügyvéd és egy szegény parasztasszony törvénytelen gyermekeként. Technikai felesztései mellett (pl. a mai olló őse) a képzőművészeti alkotásai is káprázatosak. Gondoljunk csak a híres Mona Lisa festményre. Ám a híres Leonardo a fizikai erejére volt a legbüszkébb. Puszta kézzel bármikor kettétört egy lópatkót.

Ez a történet 1682-ben kezdődik méghozzá Németországban, Schleiz városában. Itt születik meg Johann Friedrich Böttger, a pénzverő fia. Ahogy cseperedett, egyre több pofont kapott. Főleg apjától. A harag oka a fiúcska kísérletező kedve. Ugyanis elhatározta, hogy alkimista lesz, s megfejti az aranycsinálás titkát. Már másodszor sikerült neki majdnem lángba borítani a házukat, amikor apja megelégelte a dolgot. Elvitte  hát Berlinbe egy Zorn nevű patikushoz inasnak. A lombikok és műszerek között igazán jól érezte magát. Napközben a patikusmesterséget tanulta, ám éjszaka, midőn gazdája aludni tért, nekilátott a kísérletezésnek. De Zorn úr rajtakapta, s ütleggel igyekezett eltávolítani. A menekülő ifjú épp Fürstenberg herceg hintója elé zuhant, s csak a szerencse óvta meg attól, hogy a lovak halálra ne tapossák. A herceg támogatta az alkimistákat, s mikor kiderült, hogy a fiú is efféle titkos kísérleteket végez, felkarolta. Drága ruhákba öltöztette, kényelmes lakosztály és pazarul felszere

Nem oly rég vetítette sokadszor az egyik tv csatorna „Az elveszett frigyláda fosztogatói” című Indiana Jones filmet, melyben a címbeli szó is elhangzott, mintegy megjelölve egy titkos társaságot, mely nem az írói fantázia szülötte. Az Ahnenerbe (Ősök öröksége) szervezetet Heinrich Himmler az SS vezetője hozta létre 1935-ben azzal a céllal, hogy bebizonyítsák: az emberi fajt az árja nemzet hozta létre. 139 „tudós” és 82 kutató dolgozott a szervezetben, s abból az alapgondolatból indultak ki, hogy már a jégkorszak előtt is az árja faj uralkodott, s birodalma szinte az egész földgolyóra kiterjedt. Bárhol is kutattak, mindig megtalálták az erre mutató bizonyítékokat - még ott is, ahol nem. A szervezet operatív igazgatója Wolfram Sievers -  Dachauban tevékenykedett. 1948-ban ítélték halálra. Míg kollégája, Bruno Berger, aki élő embereken végzett kísérleteket, csupán három év börtönt kapott. 2002-ben készítettek vele egy interjút. Az akkor 91 éves férfi továbbra is úgy tartotta: „A zsidók

A híres testvérpár nevének említésére sokaknak csak a mesék jutnak az eszébe. De munkájuk nem merült ki ebben. Igyekeztek az egész német mese és mondavilágot összegyűjteni. A teljes anyagot négy kötetre tervezték. Az elsőben 40 mesét terveztek, a második és harmadik kötetbe több mint 600 mondát, legendát kívántak rögzíteni, a negyedik kötet pedig a mondákat magyarázó kiegészítő leírások szerepeltek volna. A testvérek munkamegosztása is érdekesnek mondható. A mesékkel Wilhelm foglalkozott, az anyagot az élőszó lejegyzésével állította össze, majd költői képzelettel fűszerezve, kiszínezve kerek mesévé alakította. Jakob a levéltárakat, ősi kastélyok poros könyvtárszobáit bújta, s innen igyekezett a történelmi legendák, mondák anyagát összegyűjteni - szigorúan, szárazon csak a tényekre korlátozódva. Időnként öccse is besegített, de Jakob folytonosan intette: a mondák anyagát ne kezelje meseszerűen. A testvérpár életében csak két kötet jelent meg, s a meséknek óriási sikere lett. A mondák

Ha ez a bőséges csapadékmennyiség így folytatódik, akkor nem lesz baj!