Az én MEIN KAMPF-om

Előre is leszögezem: nem vagyok sem fasiszta, sem szélsőséges nacionalista.

Ezt a sokak számára kellemetlen címet csak a különös párhuzam kedvéért tettem ide. Harcom van nekem is, s éppolyan értelmetlen, s mások számára zagyva, mint a fent nevezett mű.

Továbbá sem jobbikos, sem balikos, sem fideszes párt tagja nem vagyok, csak egy hazájáért aggódó magyar. (Bár a politikusok is átéreznék az aggódásomat!)

Az én harcom kicsi. Meddő. Harcot indítok a vacak, az értéktelen ál-művészet, az ízlés és értékromboló, a gyermeklelket megrontó, megzavaró alkotások, alkotók és az azokat támogatók ellen. Az állam vagyis a mi közös pénzünket herdálók ellen, akik beteg lélekkel rombolnak, kárt okoznak és gátat szabnak a fiatalok egészséges lelki fejlődésének.

Vegyük például a Győrben legitimizált gyermeklélekgyilkos bábszínházat. Döbbenetes károkat okoznak az óvodások szellemi és lelki fejlődésében azzal, hogy téves képet mutatnak a világról. Egy ekkorka gyermek lelkében meg kell születnie a rossz iránti gyűlölt katarzisnak. A jónak győzedelmeskednie, a gonosznak bűnhődnie kell! Nem lehetséges, hogy egy bocsánatkéréssel el vagyon intézve a bűntett. A bibliai szemet-szemért, fogat-fogért igenis érvényes. A bábszínház vezetősége súlyos károkat okoz. Ráadásul anyagilag is kihasználja a szülőket, mert bár közpénzből vagyon fenntartva, emellett szponzorok segítik, mégis: jegy és bérletáraik magasak. Továbbá személyes adatokkal él/élt vissza, amikor a győri gyermekeket személyes levélben kereste meg. Kérdem én: honnan vette a személyes adatokat? A város tudtával és segítségével? A törvény tán rájuk nem érvényes?

De nézzük csak a televíziók szenny-csatornáit. Telis-tele értéktelen szeméttel, hazugsággal, a gyermeki lélekre mélységes mély sebeket ejtő gagyiszarral. A másodperc-sztárok fő-műsoridőben basznak a képernyőn, miközben óvodás és kisiskolás gyermekek ülnek a képernyő előtt. Ömlik a reklám, ordít, bűzlik a hazug médiaszemét.

S mindezt a mocskot, mint a szemétdombját őrző és a tetején ülő a kakas, úgy támogatja a magát politikusnak hazudó rablóhorda.

A fejétől bűzlik a hal - tartja a mondás, s ebben is milyen igaz. Hát ezért meddő az én harcom, ezért nem hallatszik el az értő fülekhez.

Mi lenne a megoldás? Húzni egy vonalat, és fenéken billenteni az egész bagázst. Például azzal kezdve, hogy elvonni tőlük a közpénzeket, az állami juttatásokat. Művészkedni akarsz? Nyúlj a zsebedbe! Ja, hogy egy néző se ment be rád? Kotródj a médiából, takarodj a közönség közeléből! (Lásd a cigánygyerekről készült filmet. Összesen volt 20 nézője. 175 millió Forint közpénzt herdáltak el rá. Hány éhes BAZ megyei cigánygyerek lakott volna jól ebből a pénzből?)

Politizálni akarsz? Nyúlj a zsebedbe! Ha rossz döntést hozol, a vagyonod bánja!

Apropó: Még most is hiányzik az a tétel a törvények közül, hogy polgári kezdeményezésre meg lehessen szüntetni egy képviselő, egy miniszter vagy bárki mandátumát. Faszán kisakkoztak minket a hatalomból azzal, hogy elhitetik velünk: képviselőket választunk, közben pedig zsarnok királyokat ültetünk a nyakunkra.

A politikus járjon elöl jó példával! Szar a világ gazdasága? A mi országunkra is kihat, ezért takarékoskodni kell? Kezdjék a politikusok. Nincs szolgálati jármű meg költségtérítés! Jelképes fizetésért büszkén a közjónak végzett munka! Az az övék. Ha nem tetszik, le lehet adni a mandátumot és a pénztárnál elszámolni.

Aztán összehívni azon kevesek csoportját, akik még képesek ismerni és felismerni a valódi értéket és annak későbbi hatását. Akik két lábbal a földön állnak, akiknek szívében még él a jóérzés. Nem kellenek a nagy szavak, nem kell a dicső múlt a híres elődök emlegetése. Csak a szisztematikus, precíz gyomlálás és ültetés.

Mind a politika, mind az egészségügy, a jog és az oktatás területén. Csak aztán jön a művészet, ahol pusztán pártoló segítséget nyújthat a központ. Magyarul: lélekben támogatjuk ha értéket hozol létre, de a pénzt, neked kell előteremteni.

S honnan lesz rá pénz? A közönségtől. Hoppá! Tehát a művész az alkotásainak egy bizonyos részében kénytelen lesz szélesebb tömegnek megfelelni. Emellett aztán úgy művészkedik, ahogy akar. Saját pénzét arra veri el, amire akarja. S ha akad néhány pártoló, kinek épp az tetszik, nosza, támogassa azt. Mindenki ízlés szerint.

Elárulom: marhasok pénzt lehetne így megspórolni.

De hát az én Main Kampf-om a kutyát se érdekli. Az emberek agymosott zombivá váltak, akik pártok hangzatos hazugságait mormolják, miközben szellemi és anyagi nyomoruk felemészti életüket. Génjeik végérvényesen károsodnak, s ezeket a hibás kromoszómákat aztán továbbörökítik. S így a degeneráció csak egyre súlyosabbá válik. Így döntöttünk mi, az egykori Magyar Nemzet polgárai.