Nagyszakácsi 2011

Immár hagyománynak tekinthető, hogy minden évben -mivel a közelben nyaralunk- ellátogatunk Nagyszakácsiba. Minden év augusztus első hétvégéjén rendezik meg a Szakácsi napokat, aminek kissé homályos eredete Mátyás és Zsigmond királytól eredeztethető, ugyanis e királyaink Nagyszakácsi környékén adományoztak földet a kiváló szakácsaiknak. A jó kaja már akkor is fontos volt.
Mi a második napon mentünk, ami általában a szakácsversenyről, a finom lakomákról és a műsorokról szokott szólni. Idén a szakácsversenyt nem vállalták fel, s hála a magasságosnak, hogy az úgymond fővárosi főművészek is távol maradtak, így a műsor is kiváló volt, a többiről nem is beszélve.

De ne szaladjunk előre, igyekszem betartani a kronológiát.
Érkezésünkkor zászlóforgatók kezdték megalapozni a hangulatunkat. Felnőtt és gyerekcsoport ügyeskedett.

Aztán lovagok érkeztek, s a srácok nem kímélték egymást. Néha-néha tényleg odavágott a kard, de szerencsére kék-zöld foltokkal megúszták.

Jól felépített, izgalmas műsort adtak. Nekem, mint színésznek, voltak hiányérzeteim, de ez már így marad, mondhatni: szakmai ártalom.
A vagdalkozás meghozta az étvágyunkat, ezért akkurátusan végigjártuk a lehetőségeket. Igazán nem kellett sokat töprengeni, a Baranyai Udvar-t választottuk. (Mint már sokszor.) Itt a Veli Aga vendéglő pompás étkei csiklandozták az ízekre fogékonyak ínyét.

Készül már a Sokác bab

Népművészeti agyagedényben (köcsög) készült a finom étek. Nyami! Ezt megkóstoltam!

A tálalás kissé egyszerű. De a tálban lötyögő cucc, az isteni volt! Legszívesebben ettem volna még egy adaggal, de akkor nem maradt volna hely a csodás réteseknek. Sajnos azokról nem készült kép, elfeledtem.
Asszonykám nagyon kellemes vörösbort kóstolt, majd Ő is választott a gazdag kínálatból.

Szárma

Gombócos káposzta, az ám az eledel, Ez afféle gombócos káposzta! Hű de imádom, hű de nem ehetek ilyesmit...

Ki Téged megeszik, nehezen feled el!

Azért belenyaltam egy kicsit. Naggggggyon okés a dolog!

Falatozás közben akadt egy kis barátom. Nagyon könnyen barátkoztunk, mert a porcosabb falatok nem a tálcára, hanem a szájába kerültek.

A szomszéd asztalnál ülő német társasággal volt, de unatkozott, mert éppen nem foglalkozott vele senki, csak sörözgettek, meg gagyogtak. Így aztán hozzám fordult egy kis szeretgetésre.

A falatozás után ismét körbejártuk a néznivalókat, majd a színpadnál maradtunk. Koncert kezdődött. A Hollóének együttes pergő ritmusú műsora.

Jól nyomták a fiúk!
Közben azon tűnődtem, hogy Fellini milyen remekül érezné itt magát, mert találtam arcokat is a kavalkádban.

Minden bántás nélkül mondom, nem semmi figurákat látni. Főleg a kocsma vonzáskörzetében.

Persze készítettem még néhány olyan képet is, ami kellemetlen lenne egyeseknek, mert ellopott pillanatokat sikerült megörökíteni idegen emberekről.

A koncert után ismét körbejártunk a nagy serpenyők körül.

Göngyölt hús káposztával

Sült zöldségek
Itt még félkész, de állítom, készen is megkóstoltuk, isteni!

Na ez aztán csudafinom volt. Sült nyúl

A falatozás után leballagtunk a nagyszínpad előtti térre, ahol lovasbemutatóval szórakoztattak minket.

Lányok a lovon

somogyi betyárok

háemcsé

Nagyon rácuppant a lányokra, akik egy kicsit tánci-tánciztak is a műsor végén.

Végül a kis betyár is megjelent. Nagyon vacak volt a kedve.

A lovasbemutató után még végighallgattuk a Baraka együttes koncertjét. Helyesebben, előtte még a bénázást a hangosítók részéről. Azóta is fáj a fülem a sok sípolástól.

Végül a koncert igazán jó volt.
A Rajkó zenekart végül nem vártuk meg. Búcsúztunk Nagyszakácsitól és a gólyáktól.

Összefoglalva:
Bár idén láthatólag szerényebb volt a pénzkeret, nekem mégis most tetszett a legjobban. Kevesebb dolog volt, de az színvonalasabb, mint az elmúlt években az a sok pesti, nagyképű, tehetségtelen akárki. Örömmel láttam, hogy a nemzeti öntudatot erősítő produkciók uralták a műsorstruktúrát. Ha így marad, jól marad.