Szervezési tapasztalás

Elmondok most egy érdekes momentumot, amit a szervezésben tapasztaltam.
Azt tudni kell a Csörgősipka Színházról, hogy sem jobbra, sem balra nem hajlik. Meséinket klasszikus előadásmódban prezentáljuk. A baromkodást meghagyjuk az állam által finanszírozott intézményeknek, ahol önmeg(nem)valósító bábszínészek -akik már nem is báboznak- terjesztik a felsőbb földi hatalom bábáskodása mellett a gyermekek számára kártékony és haszontalan kultúraberrációt.
Hogy miért írom ezt? Széllel szemben nem pisálunk, viszont haladunk. Ez azt jelenti, hogy a hivatalosan elfogadott, támogatott játékstílussal szemben mi a hagyományos előadásmódot választottuk. Ez így volt és így is marad, míg én élek.
Tehát minálunk a Piroska az Piroska, a farkas pedig bár gonosz, mert megeszi Nagymamát és Piroskát, de félelmet soha nem kelt a néző gyermekekben. A mi meséink után nem sírnak fel riadtan éjszaka. (Sajnos hallottunk efféle híreket a konkurenciák háza tájékáról.)
S hogy visszakanyarintsam eredeti gondolatszálamat: az előadások szervezése közben egyre többször kérdezik kétségbeesve a szervezők vagy vezető pedagógusok, hogy "ugye az önök meséiben nincs semmi újhullám?" S megnyugodnak, amikor biztosítom Őket efelől.
Érzem, hogy a mi útunk a helyes út ebben a felborult, kifordított világban, ahol gyermeklelkekre vadásznak a garázda kultúrmaffiózók.