Charles Joughin a szerencsés flótás

Az SS Oregon 1886. március 6.-án futott ki a Liverpool-i kikötőből Philip Cottiers kapitány irányítása alatt.

Utasokat és értékes rakományt szállítottak New Yorkba.

Az SS Oregon akkoriban a legszebb, leggyorsabb és legkényelmesebb hajónak számított. Fedélzete nem nélkülözte a viszonylagos luxust sem.

Már 15 mérföldnyire jártak New Yorktól, amikor nekik ütközött egy súlyosan megterhelt vitorlás. Hatalmas lukat ütött az SS Oregon oldalába, akár egy kocsi is befért rajta. A legénység emberfeletti kísérletet tett arra, hogy vízhatlan vászonnal befedje a tátongó lukat, de mindhiába. Az SS Oregon süllyedni kezdett.

Az utasok és a legértékesebb rakomány (gyémántok) veszteség nélkül megmenekültek, ám a személyzetből kilencet hullámsírba húzott az elsüllyedő hajó. Ám a megmenekültek között ott volt a még kisfiú Charles Joughin is, aki kisegítő péklegényként dolgozott a hajón. Ő történetünk főszereplője.

Telt-múlt az idő, a kis Charles Joughin felnőtt fiatalember lett, s mivel számos tapasztalatot szerzett már különböző társaságok személyszállító hajóin, így pékműhely vezetőnek szegődött el a Titanic nevű hajóra.

Mint tudjuk, épp 100 esztendeje annak (1912. április 14.), hogy ez a pompás óceánjáró nekiütközött egy jéghegynek és alig két és fél óra alatt -kettétörve- már az óceán mélyére süllyedt. Főhősünk aznap is gyakran húzta meg a brandys üveget, s a katasztrófa pillanatában igencsak becsiccsentett állapotban volt. De egy pillanatig sem esett pánikba. A pékségből felhozatta az összes kenyeret és igyekezett szétosztani a mentőcsónakok között. Aztán -kissé mellőzve az udvarias formaságokat- tiltakozó hölgyeket „rakott be” a mentőcsónakokba.
Saját épségével mitsem törődve a süllyedő Titanicról székeket, nyugágyakat, összecsukható csónakokat hajigált a vízbe, ezzel sokakat megmentve a fulladástól.
Mikor már nem volt mit a vízbe dobni elindult az egyre emelkedő tat felé. Időnként a Titanic oldalán haladva eljutott a tatra, s ott várta meg, hogy talpa alól a vízbe csusszanjon a hajó. Állítása szerint ő úgy került a vízbe, hogy még a haja sem lett vizes.

Mivel még  mindig részeg volt, csak kissé zavarta a hideg víz. Úszott, ahogy tudott, végül egy felfordult mentőcsónakhoz ért, amibe rengetegen kapaszkodtak már. A csónak gerincéről barátja Maynard a szakács nyomban felismerte, s az ő karjába kapaszkodott mindaddig, míg rájuk nem találtak, s ki nem mentették őket.
Később a második világháborúban -már nem oly fiatalon- hadiszállító hajón vállalt szolgálatot, amit -saját elbeszélése alapján- elsüllyesztett az ellenség, de ő akkor is a túlélők között volt.
Charles Joughin 1956 decemberében hunyt el . Sírja New Jerseyben található.

Charles Joughin (1878. 08.03. Liverpool- 1956.12.09. New Jersey)