Móricz

Az idei évtől szabad felhasználásúvá vált Móricz Zsigmond minden műve. Ez aztán annyit jelent, hogy a legszörnyűbb vadhajtásokkal lehet meggyalázni bármely alkotását, ahogy ezt teszik nap-mint nap nagy íróink műveivel, gagyiszar „mjuzikeliasítással” és más torz átdolgozással. Ám merészség kell kimondani, hogy a császár meztelen, vagyis a hivatalos, politikai támogatottságot is élvező kultúrsznob főcsapáson haladó aberráció:  főbenjáró bűn és csodálatos irodalmunk, művészetünk megcsúfolása. Arról már nem is beszélve, hogy ezzel porig alázzák az eredeti szerző emlékét, tehetségét. Most aztán jöhetnek a Móricz művek újabbnál újabb szétbarmolt, kibelezett variánsai, technozenével vagy épp tűzoltózenekarosítva, viccbe-szedve, zanzásítva, vaginamonológizálva, findusos meztelen bábosított kamaszos semmivel. Hajrá! Pusztítsuk továbbra is értékeinket, s mikor már ezt is tönkretettük és kiárultuk - fütyülhet a lábunk alatt az idegen szél.

De Móricz Zsigmondról van egy kedves anekdota is fémveretes tarsolyomban.
Híres írónk és családja hosszú évekig ápolt barátságot Dr. Kunitzer Sándorral a Dunakanyar szeretett körorvosával. Egy napfényes, tavaszi napon a doktor meglátogatta Móricz Zsigmondot, akit a kertben talált, amint épp Jókai Aranyember című művét olvasta.
-Nahát, most rajtakaptam!- Szólt a doktor kedvesen. -Móricz Móriczot olvas!
Jót nevettek e szellemes megjegyzésen, hiszen valóban: Jókai eredeti keresztneve Móric(z) volt, ezt rövidítette később Mórra.
Móricz Zsigmond és Kunitzer Sándor barátsága a sírig tartott. Mikor az öreg doktort -magas kitüntetése alkalmából- megkérdezték, hogy mi volt a legnagyobb tiszteletdíj az életében, habozás nélkül felelt: Hét krajcár.
Mert ez az 1933. március elsején Móricz által dedikált könyv volt az egyik legdrágább ajándék, amit a szerzőtől kapott azzal a „Páciensi Bizonyítvánnyal” egyetemben, melynek szövege így kezdődött:
„Alulírott ezennel szeretettel igazolom, hogy Dr. Kunitzer Sándor m. kir. egészségügyi tanácsos, tb. járásorvos, körorvos úr engem meggyógyított.”