Volt egyszer egy pályázat II.

Mivel nem nyertem, így beszámolhatok egy másik pályázatról is.

Az egyik minisztérium írta ki azzal a céllal, hogy egységes logót kapjanak a Hungarikum termékek. Tetszett a gondolat, ezért jómagam is elgondolkodtam a dolgon. Végül két pályaművet adtam be.

Már a postai feladáskor sikerélmény ért, mert a borítékolás előtti szortírozás közben örömmel lépett oda a Posta vezetője, s üdvözölte a munkáimat -abban a hitben, hogy ezután ez fogja szimbolizálni a Hungarikumokat- és máris szerette volna kitenni munkáimat. Ám csalódva tapasztalta, hogy ezek bizony nem a nyertes művek, hiszen akkor még versenybe sem kerültek.

Aztán vártam. Vártam. Még vártam egy kicsit, s persze tudtam, hogy hátszél nélkül most sincs esélyem, de azért azt gondoltam, ahogy a pályázati kiírásban szerepelt, legalább értesítenek. De nem. Én írtam Nekik, s nagyon gyors válaszban kaptam is tájékoztatást arról, hogy elfogadták mindkét pályaművemet.

Aztán kaptam egy utolsó levelet, melyben sajnálattal...
Persze mit is gondoltam? Magyarországon, hátszél nélkül? Ugyanmár!