Pankráció

Létezik egy mára a cirkusz és a show műfajába átkerült sportág, melynek gyökerei mélyebbre nyúlnak vissza az idő homokjába, mint azt sokan gondolnák.

Ez az ókori olimpiák utolsónak felett versenyszáma, mely akkoriban óriási népszerűségnek örvendett. Flaviusz Philosztratosz görög író, filozófus azt írta róla, hogy a sportok legnemesebbje, s hogy művelői a legjobb öklözők a birkózók között, s a legjobb birkózók az öklözők között. Szigorú szabályok nem, hanem az igazi férfibecsület szorította korlátok közé eme sportágat. Karmolni, rúgni, harapni tilos volt - vesszőzés járt érte. A győzelmi koszorú mindig azt illette , aki harcképtelenné tette ellenfelét. A "pankra’tium" - nyers fordításban: minden erő - csakhamar az ókori olimpiák legnépszerűbb száma lett.

Aztán eltelt egy évezred, mire e sportág ősi gyökerei újabb hajtásba szökkentek. S bár már nehéz volna azonosságokat felfedezni az ókori verzióval - alapjában véve a lényegi vagyis szórakoztató jelleg megmaradt. Valódi újjáéledése a hetvenes évek végére tehető, amikor Kanadában és az USA-ban áttértek a show-jellegű, akrobatikus elemekkel dúsított, hivatásos birkózókat felvonultató műsorokra. Szponzorok, tv-adások, reklámok, s az egyes adásokhoz kapcsolódó ajándéktárgyak, kiegészítők vásárlási lehetősége! A benne szereplő birkózók évente dollármilliókat keresnek, s bár gyakorta hallani rosszmájú megjegyzéseket drogokról és egyéb illegális izomnövelő szerek használatáról, többségük kőkemény edzéseken fejlesztik tudásukat.  Rajongói klubok, s ki tudja még mi minden veszi körül a wrestling-nek nevezett modern cirkuszt, melyet ha nagyon durva fordítást használok, akkor ficambunyónak is nevezhetünk. Ám itthon inkább megmaradt a görög név: pankráció.

Mert itthon is létezik ezen önkínzó sportnak művelői tábora. HCW elnevezéssel keresse őket az, ki rajongójukká, vagy épp társukká kíván csatlakozni. Ezen lelkes fiatalok betonúttörői e hazai sportnak, s mivel komolyabb anyagi támogatottságuk nincs, így bátran kijelenthetjük: szinte ingyen és szerelemből csinálják.

E kis szösszenet írójaként szerencsés vagyok, mert 2013. augusztusában megnézhettem egyik műsorukat a KSI Jégszínházban. Mivel sosem érdekeltek a küzdősportok, így csupán nyitott érdeklődéssel vártam az eseményeket. Fogalmam sem volt, ki kicsoda; kinek milyen szerepe van a cirkuszi show-ban. Annyi világossá vált, hogy a csaknem 700 néző többsége már beavatott rajongó. Összetételük vegyes, fiatalok, öregek, lányok, fiúk vegyesen. Többségük kettős tudattal kommentálta az eseményeket, hiszen hátul a kisagyban tudták: mindez csak játék. Bámulatos az ember, s ezek a fiatalok, amit képesek megtenni a közönségért. Testük fizikai gyötrelmeit semmibe véve a végletekig feszítve az izmok kötegeit. Némelyikük még esztétikai ért Mivel a rendkívül látványos, veszélyes birkózás részéhez nem, de a többihez konyítok egy keveset, ezért igyekeztem szakmai szempontok szerint is vizsgálni a ringbe, vagy épp mellette fellépőket. Színészmesterségből csak kevesen kaptak nálam közepesnél jobbat. Sajnos gyenge pontként a gyakorta látványosan unatkozó, speaker-ré visszalépő porondmesterrel kezdeném. Aztán a prózai részek nyögvenyelős vontatottsága némi ötlethiányra utal. Pedig igazán remek replikákat lehetett volna elegánsan odapöccinteni. A figurák jók, kár, hogy nincs kitalálva a személyiségük, így karaktereik összemosódnak. De gyermekcipőben jár még ez a show idehaza, mindez igazán nem róható fel. A küzdelmek látványosak, a lányok is odateszik, amit kell. Kímélet nincs, a közönség éhes a nyers erőszakra és azt meg is kapja.

Aztán az egészet agyoncsapta az utolsó momentum, mikor a “győztes rosszak” megszólaltak. Sem dramaturgiai, sem egyéb értelemben nem volt indokolt. A téma sem, s annak megfogalmazása pedig különösen nem illett az egész -összességében jól sikerült- produkció szellemiségébe. Így aztán a közönség egyszerű reakciója indokolt volt. Értem én az alapgondolatot, de rosszul volt felépítve, megszerkesztve a mondandó. Annyi mindent elveszített ez a nemzet, csupán büszkesége morzsáit nem. Erre kellett volna kihegyezni.

Szumma: Mivel szeretem a cirkuszt, a show világát, ezért a HCW produkcióját összességében a pozitív kategóriába helyezem. Bőven van még mit javítani, de majd maguk is rájönnek hiányosságaikra. Rajongóvá nem váltam, de tisztelője lettem e csapatnak, mert minden erejükkel küzdenek a magyar pankráció elismeréséért, sikeréért.