A világ legjobb játéka
Amikor megszületünk, játékosnak születünk.
Aztán az évek múlásával a többség végül annyira komolyan veszi önmagát, hogy elfelejt játszani. Vagy ha mégis, akkor azt egyedül teszi, esetleg nyereségvágyától hajtva véletlenszerűen megválasztva partnereit - de itt is egyedül van, magáért játszik.
Pedig játszani jó. Nem a lélek és emberromboló számítógépes játékokra gondolok, hanem kilépve a virtuális térből asztalhoz ülni, s igazi, húsvér barátokkal, a játék közben beszélgetve örülni. Már alig van minek, de mi magyarok alapvetően egy vidám nép voltunk. Még a drámából is viccet csinált a nép szája, keserűt, de nevetni kellett rajta.
A világ legjobb játékának még a nevében is vidámság lakozik: „Ki nevet a végén?” Csupa izgalom, feszültség, s mennyi tréfálkozásra okot adó helyzet!
A többség már nem játszik, mert vele játszanak. Színtelenné, kopott játékfigurákká váltak, kiket egykedvűen pöccintenek arrébb az életnek nevezett játéktábla egy másik rubrikájába. Pedig nem ártana megtanulnunk újra játszani, együtt, mindannyiunkért. Ez lenne a „Ki nevet a végén?” forradalma.
Aztán az évek múlásával a többség végül annyira komolyan veszi önmagát, hogy elfelejt játszani. Vagy ha mégis, akkor azt egyedül teszi, esetleg nyereségvágyától hajtva véletlenszerűen megválasztva partnereit - de itt is egyedül van, magáért játszik.
Pedig játszani jó. Nem a lélek és emberromboló számítógépes játékokra gondolok, hanem kilépve a virtuális térből asztalhoz ülni, s igazi, húsvér barátokkal, a játék közben beszélgetve örülni. Már alig van minek, de mi magyarok alapvetően egy vidám nép voltunk. Még a drámából is viccet csinált a nép szája, keserűt, de nevetni kellett rajta.
A világ legjobb játékának még a nevében is vidámság lakozik: „Ki nevet a végén?” Csupa izgalom, feszültség, s mennyi tréfálkozásra okot adó helyzet!
A többség már nem játszik, mert vele játszanak. Színtelenné, kopott játékfigurákká váltak, kiket egykedvűen pöccintenek arrébb az életnek nevezett játéktábla egy másik rubrikájába. Pedig nem ártana megtanulnunk újra játszani, együtt, mindannyiunkért. Ez lenne a „Ki nevet a végén?” forradalma.
Megjegyzések