Erdős kontra Kárpátia

Elfogultság nélkül olvasom,
hogy Erdős Virág (költő, író) lemond az NKA pályázaton nyert támogatásról.

Okát sem rejti véka alá: A Kárpátia zenekar is nyert ugyanazon a pályázaton. "A zenekar szellemiségétől való legteljesebb mértékű elhatárolódásom jegyében a számomra megítélt alkotói támogatásról ezennel lemondok"

Megvallom, sem Erdős Virág írásaiban, sem a Kárpátia munkásságában nem vagyok jártas. Emerről is, amarról is hallottam jót, rosszat. E drámai bejelentés nekem inkább színpadiasnak hat, s talán nem tévedek nagyot, ha azt állítom: nem mentes a politikától. Mellesleg semmi értelme nem volt, mert a fent nevezett zenekar egy fillért se látott az egészből.

De mindezt tegyük most félre. Színházi zsargonban fogalmazva: ne próbáljunk az oldaltakarás mögé lesni, hanem: előzene, kapcsoljuk be az összes refit, húzzuk szét a függönyt és tessék.


Erdős Virág: Édes Hazám (versrészlet)
„...szívem minden melegével
leszoplak
az okosok úgyis mindent
beszopnak
ugyan minek futnék meg hát
hova is
magyar vagyok mégha félig
roma is
igény szerint kiköpöm vagy
lenyelem
mégse ingyen pusztítom a
kenyerem
ünnepnapon csoki ropi
kóla
Édes Hazám gondoskodik
róla...”


Most pedig a Kárpátia zenekar dalszövegének részlete:

Kárpátia: Otthon vagyok
„Ez itt a föld, ami keblével táplált,
Megannyi idegent, s minden magyart,
Mégis akadt ki a jóért cserébe,
Hálából inkább a húsába mart.

Ez itt a föld, ami szótlan viselte,
Az évezredek vágta összes sebét.
És hányszor gyalázták, hányszor taposták,
Igába mégsem hajtotta fejét,

Itt bárhova lépek, otthon vagyok,
Felettem a csillagösvény ragyog,
Köszönt a nap, köszönt a hold.
Ahol születtem, ott is halok.”


Mindenki maga döntse el, melyik mű fedi le jobban a hazaszeretet fogalmát, elvonatkoztatva szerzőtől, s annak múltbeli megnyilvánulásaitól.



(Utószó: Rákerestem Erdős-versekre, s habár a stílus kissé ingatag, versek egynehány sorában felfedezni néminemi játékosságot is.)