Most ugrik a majom a vízbe

Ezt általában valami nagy dolog közvetlen bekövetkezte előtt szokás mondani.
„Na, most ugrik a majom a vízbe!” Na, jó, jó, de miféle majom, és miért épp vízbe? Köztudott, hogy a majmok nem kifejezetten ugrálnak a vízbe. Na és egyáltalán...

Úgy tűnik e szólásnak elég rövid a múltja, bár hogy hozzánk hogy került, azt nehéz lenne kibogozni.

Állítólagos hazája az USA, születési ideje pedig 1962. február 20. Első esetben a NASA Cape Canaveral-i űrközpontjában hangzott el, mielőtt John Glenn űrhajós -miután első amerikaiként megkerülte a Földet- a Mercury program Friendship 7-es űrhajójának visszatérő egységével belecsobbant volna az óceánba.

Ez idő tájt Amerikát a hidegháborús űrhajózási versengés hatotta át. Sajnos a szovjetekhez képest igencsak lemaradtak, hiszen Gagarin elvtárs már rég túl volt a Föld megkerülésén is, és már a Holdra lépést tervezgette a többi asztronautával. Ám a kapkodás nem jellemző az amerikai mentalitásra, így a fölösleges kockázatvállalás sem. Glenn parancsnok űrrepülése előtt -kísérleti célból- két csimpánzt lőttek fel a világűrbe, s rajtuk tesztelték a visszatérést is. Ők voltak azok a bizonyos majmok, akik a vízbe „ugrottak”, s e mondás is innen datálódik.

John Glenn kétszer járt a világűrben. Egyszer a fent nevezett napon 41 évesen, aztán egy pindurkát később: 1998-ban 77 évesen a Space Shuttle fedélzetén. Így aztán elmondható: ő a legöregebb űrhajós, aki valaha a világűrben járt.

A Mercury program 7 asztronautája közül már csak Ő él, most 92 éves. Az űrhajóskodás mellett -aktív időszakában- demokrata párti politikusként, Ohio állam szenátoraként dolgozott.