Nem beszélgetünk

Mi, magyarok már nem beszélgetünk.

Panaszkodunk, sírunk, könnyezve hüppögünk, sóhajtva hümmögünk, vagy vitázva és anyázva, egymás torkának ugorva veszekszünk, beszólunk, öklünket rázva leüvöltünk, avagy pikírten benyögünk, majd pofázva nagy mellénnyel s ellenmondást nem tűrve utasítunk, s aztán jajongva majd morogva, fogak között sziszegve, jókedvet mímelve, dühödten leszólunk, hazugan mesélünk, ígérve szebbet és jobbat, véletlen elszólunk, átszólunk és áthallunk és a mondatok közt kimondjuk azt, ami mégis rejtve marad: mi már nem beszélgetünk.