Széljegyzet

A színpadon állva, nézve a csillogó gyermek és felnőtt szempárokat, a mosolygós

arcokat mindig eszembe jut, milyen csodás is lenne ez a világ, ha egy tehetségtelen, buta, agresszív faszkalap lennék megspékelve némi idegen vérvonallal, akit a gazdag, buta veszélyes nulladék társadalmi réteg támogat mind anyagi mind pedig pozicionálisan. Hiszen a mai művészetnek és kultúrának nevezett trágyát nagyjából effélék alkotják.

De a helyzet az, hogy nagyon is érző, rendkívül tisztán gondolkodó ember vagyok, aki ismeri saját korlátait és tehetségének teremtő erejét. Ezzel együtt kell rabszolga sorsom kanyargós ösvényeit bejárnom, s célomhoz -ha létezik egyáltalán- végül elérnem. A teremtés adományát, mint keresztet cipelem, de ha elérek saját koponya hegyemre, az már valódi megváltás lesz.

Ám addig még fertőzöm a világot a tiszta gondolattal, őszinte érzésekkel, a jó látásával, az élet tiszteletével.