Collodi: Pinokkió
Az első -emlékezetembe örökre beégett- előadás a kaposvári színházban a Pinokkió című mesejáték volt, Pogány Judittal a főszerepben, Ascher Tamás rendezésében.
Tulajdonképpen Ők tehetnek mindenről. Ha pocsék lett volna az előadás, semmi nem marad belőle, s akkor talán valamilyen tisztességes szakmát választok a mostani helyett (c:
A Pinokkió című mesét az 1826. november 24-én, a Firenzében született Carlo Collodi (Lorenzini) írta. Collodi eredetileg papnak készült, de az Európán végigsöprő 1848-as forradalmak ezt a tervét örökre elsöpörték. Önkéntesként harcolt aztán politikai kiadványokat szerkesztett, végül színházi cenzorként csak az írásnak élt. Néhány regény, pár színdarab, mely elveszett az érdektelenség homályában. Aztán az 1870-es évektől a gyermekirodalom felé fordult, s ezzel rátalált igazi hivatására. Olaszra fordította a nagy klasszikusokat, aztán saját „hangját” is kipróbálta. A Minuzzolo és Gianettino című -egyébként kiváló- meseregények után született meg a híres fabábú: Pinokkió.
1881-ben, folytatásokban jelenik meg egy gyermekújságban, s nagy sikert arat. 1883-ban végre kiadják könyv alakban is, az illusztrációkat Eugenio Mazzanti készítette. Az egyháznak nem nagyon tetszett, mert úgy érezték, lázadásra biztatja a fiatalokat. Mintha az elmúlt évszázadokban nem lázadtak volna mindig a fiatalok... De hiába volt ellenérzésük, a Pinokkió című regény -akár a mesében- elindult világhódító útjára.
1996-ban a Csörgősipka Színház is műsorra tűzte, sikere vitathatatlan volt. Mellesleg dramaturgiai munkám egyik gyöngyszemeként tartom számon.
Tulajdonképpen Ők tehetnek mindenről. Ha pocsék lett volna az előadás, semmi nem marad belőle, s akkor talán valamilyen tisztességes szakmát választok a mostani helyett (c:
A Pinokkió című mesét az 1826. november 24-én, a Firenzében született Carlo Collodi (Lorenzini) írta. Collodi eredetileg papnak készült, de az Európán végigsöprő 1848-as forradalmak ezt a tervét örökre elsöpörték. Önkéntesként harcolt aztán politikai kiadványokat szerkesztett, végül színházi cenzorként csak az írásnak élt. Néhány regény, pár színdarab, mely elveszett az érdektelenség homályában. Aztán az 1870-es évektől a gyermekirodalom felé fordult, s ezzel rátalált igazi hivatására. Olaszra fordította a nagy klasszikusokat, aztán saját „hangját” is kipróbálta. A Minuzzolo és Gianettino című -egyébként kiváló- meseregények után született meg a híres fabábú: Pinokkió.
1881-ben, folytatásokban jelenik meg egy gyermekújságban, s nagy sikert arat. 1883-ban végre kiadják könyv alakban is, az illusztrációkat Eugenio Mazzanti készítette. Az egyháznak nem nagyon tetszett, mert úgy érezték, lázadásra biztatja a fiatalokat. Mintha az elmúlt évszázadokban nem lázadtak volna mindig a fiatalok... De hiába volt ellenérzésük, a Pinokkió című regény -akár a mesében- elindult világhódító útjára.
1996-ban a Csörgősipka Színház is műsorra tűzte, sikere vitathatatlan volt. Mellesleg dramaturgiai munkám egyik gyöngyszemeként tartom számon.
Megjegyzések