Dobókockafej
A mai fiatalok szinte mobiltelefonnal a kézben jöttek/jönnek a világra, így ők személyes eszközként -szinte– legbensőbb barátként tekintenek ezekre a különös szerkezetekre. Ha elhagyják valahol, vagy meghibásodik, akkor úgy érzik: mintha elveszítették volna egyik végtagjukat.
Az én generációm úgy nőtt fel, hogy az efféle kütyükről a Kuczka Péter által szerkesztett Galaktika magazinban megjelent sci-fi novellákban olvashatott, (mert még olvastunk egyáltalán), s csak homályos elképzelés volt az internet is. Az sms, a Skype, a Facebook helyett inkább személyesen találkoztunk és beszélgettünk, vagy postán továbbított levelet írtunk. Ha valamit nem tudtunk, akkor könyvtárba mentünk, lexikonokat böngészve igyekeztünk információt szerezni. Nem volt még “szélessáv”, csak a tudásunk horizontja vált egyre szélesebbé.
De hagyjuk is ezt a pókhálós nosztalgiát, ez már itt a 21. Század, ahonnét nézve kőkorszaknak látszik a fekete-fehér Kékes tévé, melyben Kudlik Julcsi (néni) nyomta a Deltát. Láttam minap a legújabb hajlított képernyőjű “Sanyi” tévét… hát nem semmi…
Szóval ez a kor már a “hájtek”, egy farzsebben elfér ez az egész feje tetejére fordult (kibelezett) világ. A kerék feltalálása óta -talán– ez a legfantasztikusabb, korszakalkotóbb felfedezés, melyről még a jó öreg Graham Bell sem álmodhatott. S hihetetlen, de a mobiltelefon mindössze 32 éves, az úgynevezett “okostelefonok” meg csupán 15. Legújabb generációja pedig az egyre nagyobbat hódító érintőképernyős készüléktípus, mely az embert emberré tevő szembefordított hüvelykujj funkcióját erősíti. No, de ahogy mondani szokás: Aki lemarad, kimarad!
Ám az én generációm többsége nem óhajt le- illetve kimaradni, s a napi megélhetési nyomortaposáson túl szeretné megérteni a körülötte zúgó világot. Vásárolt hát magának nyomógombos mobilt, amin még Symbian operációs rendszer futott, s úgy gondolta, ezzel teljes jogú állampolgára lett az atomkornak. Csakhogy 2013-ban hivatalosan is bejelentették: a régi típusú mobiloknak vége. Így ha tetszik, ha nem, hamarosan csak a “tapizós” mobilok közül lehet választani.
A magam részéről nehéz volt az átállás, mert a teljes addigi mobilhasználati gondolkodásmódomat kellett megváltoztatni.
Tudom én jól, hogy a mai fiatal generáció, mely Y vagy Z vagy tudja az ég, miféle betűvel jelzi magát, csak nevet és legyint minderre, hiszen a kis, vagyis a hüvelykujjában van az egész világ. Nem is nekik szól ez a minisorozat, hanem azoknak a kortársaimnak, akik kényszerből, vagy kíváncsiságból átálltak -no nem a sötét oldalra, mert már rég ott vagyunk– hanem a jelenleg legszélesebb piacot (81%) kiszolgáló Androidos készülékekre. Míg másoknak minden olyan egyértelmű, vannak olyanok, akiknek sok kérdése lenne, de nem meri, vagy nem tudja sehol megkérdezni. Hiszen a legtöbb ezzel a témával foglalkozó oldal létrehozói úgynevezett “nerd”-ek vagy “geek”-ek, akik mély-szakmai “halandzsanyelven” kommunikálnak, amiből az átlagember egy büdös szót se ért.
Magam is így voltam/vagyok vele, de sok dolognak utánaolvastam, s ennek esszenciális tudáshalmazát igyekszem
-afféle konyhanyelven- a továbbiakban megosztani.
Saját élményeim, bénázásaim, kipróbált és kedvenccé vált alkalmazásaim lesznek lejegyezve, okulásul vagy csak ötletet adva mindenkinek, amolyan “random” vagyis véletlenszerűen.
Szóval, hamarosan…
De hagyjuk is ezt a pókhálós nosztalgiát, ez már itt a 21. Század, ahonnét nézve kőkorszaknak látszik a fekete-fehér Kékes tévé, melyben Kudlik Julcsi (néni) nyomta a Deltát. Láttam minap a legújabb hajlított képernyőjű “Sanyi” tévét… hát nem semmi…
Szóval ez a kor már a “hájtek”, egy farzsebben elfér ez az egész feje tetejére fordult (kibelezett) világ. A kerék feltalálása óta -talán– ez a legfantasztikusabb, korszakalkotóbb felfedezés, melyről még a jó öreg Graham Bell sem álmodhatott. S hihetetlen, de a mobiltelefon mindössze 32 éves, az úgynevezett “okostelefonok” meg csupán 15. Legújabb generációja pedig az egyre nagyobbat hódító érintőképernyős készüléktípus, mely az embert emberré tevő szembefordított hüvelykujj funkcióját erősíti. No, de ahogy mondani szokás: Aki lemarad, kimarad!
Ám az én generációm többsége nem óhajt le- illetve kimaradni, s a napi megélhetési nyomortaposáson túl szeretné megérteni a körülötte zúgó világot. Vásárolt hát magának nyomógombos mobilt, amin még Symbian operációs rendszer futott, s úgy gondolta, ezzel teljes jogú állampolgára lett az atomkornak. Csakhogy 2013-ban hivatalosan is bejelentették: a régi típusú mobiloknak vége. Így ha tetszik, ha nem, hamarosan csak a “tapizós” mobilok közül lehet választani.
A magam részéről nehéz volt az átállás, mert a teljes addigi mobilhasználati gondolkodásmódomat kellett megváltoztatni.
Tudom én jól, hogy a mai fiatal generáció, mely Y vagy Z vagy tudja az ég, miféle betűvel jelzi magát, csak nevet és legyint minderre, hiszen a kis, vagyis a hüvelykujjában van az egész világ. Nem is nekik szól ez a minisorozat, hanem azoknak a kortársaimnak, akik kényszerből, vagy kíváncsiságból átálltak -no nem a sötét oldalra, mert már rég ott vagyunk– hanem a jelenleg legszélesebb piacot (81%) kiszolgáló Androidos készülékekre. Míg másoknak minden olyan egyértelmű, vannak olyanok, akiknek sok kérdése lenne, de nem meri, vagy nem tudja sehol megkérdezni. Hiszen a legtöbb ezzel a témával foglalkozó oldal létrehozói úgynevezett “nerd”-ek vagy “geek”-ek, akik mély-szakmai “halandzsanyelven” kommunikálnak, amiből az átlagember egy büdös szót se ért.
Magam is így voltam/vagyok vele, de sok dolognak utánaolvastam, s ennek esszenciális tudáshalmazát igyekszem
-afféle konyhanyelven- a továbbiakban megosztani.
Saját élményeim, bénázásaim, kipróbált és kedvenccé vált alkalmazásaim lesznek lejegyezve, okulásul vagy csak ötletet adva mindenkinek, amolyan “random” vagyis véletlenszerűen.
Szóval, hamarosan…
Megjegyzések