The Walking Dead
Fertőzött vagyok. Egy darabig sikerült ellenállnom, igyekeztem közömbösnek mutatkozni, de végül én is elkaptam a zombi kórt.
Történt ugyanis, hogy egy hátsóval megnéztem a The Walking Dead című televíziós sorozat első évadját. Aztán később a többit is. Nem is értem magamat... Így besétálni a csapdába...
Sosem szerettem a zombis filmeket. Meg az ezekhez hasonlóakat se. Egyszerűen gagyinak gondoltam ezen alkotásokat. Ma is így gondolom. A sztorijuk szempontjából változatlan a véleményem. Azonban vannak alkotók, akik még a szarból is képesek aranyat csinálni. Ilyen Frank Darabont, akinek magyar vér csörgedez ereiben. (Hiába, tehetséges nép vagyunk mi - külföldön.) Egy közepes szintű zombis képregényt ültetett át tévés sorozattá, oly mesterien, hogy még én is bekaptam a horgot. Ehhez választott néhány remek karakterszínészt és ment minden, mint a karikacsapás.
A sorozat sztoriját itt most nem részletezném. Egy apokaliptikusan felborult világ a helyszín és keretként pedig az a tény szolgál, hogy egy járvány következtében majdnem mindenki zombivá vált. A sorozat szereplői ezen belül élik, küzdik meg sorsaikat; felemelkednek vagy elbuknak. A fenekestül felfordult világ előhozza a túlélőkből rejtett énjüket, melynek arca nem mindig olyan, mint amilyet a tükörben szeretnének látni.
Számomra a történet sokszor el is felejtődött, mert elvarázsolt a színészi játék. Alapvetően panelekből építkezve, a jelenetek tempóját ügyesen váltakoztatva, jó időben a játéktérre lökve egy-egy új szereplőt igyekeztek fenntartani az egész sorozatot átható hullaszagú izgalmat.
A látványvilág, az időnként vérben és más testnedvekben tocsogás csak a harmadik évadtól kezdett fontossá válni, hogy a néha unalmas moralizálásba átcsapó jelenetek egyhangúságát megtörje. Az időnként támadásba lendülő rothadó húsevők alapvetően kellékké válva segítik a történetet, néha elfeledhető a tény, hogy egy globális katasztrófa további veszélyei ezek a lények.
Most, hogy néhány nappal ezelőtt megnéztem az ötödik évad utolsó bemutatott részét, bizonyos rálátással rendelkezem a sorozat egészére. A sztori szempontjából már a második évadba bele se kellett volna kezdeni. Értem én, hogy a televíziós társaság jól kaszál belőle, hiszen a nézettség még most is jó mutatókkal rendelkezik, az alkotók, a produkció kellemes szakmai kritikákat kap, díjakat hoz. De jelenleg úgy érzem, a történet igazából már nem visz sehová, nincs igazi dramaturgiai íve, mintha körbe-körbe járnánk egy megoldásra váró téma körül, melyet valójában senki nem akar megoldani. A karakterek is időnként átugranak bizonyos jellemfejlődési fokokat, vagy épp „egyszercsak” megváltoznak, gyakorta függetlenné válva a sztoritól és saját figurájuk előéletétől.
De talán az egésznek nem is ez az értelme. Kerestem az eredeti, a képregény alkotójának nyilatkozatát a történet születéséről, de ilyet nem találtam. Így magam kreáltam meg a számomra elfogadható mondanivalót.
Az emberiség megérett a pusztulásra. Nem érdemeljük meg ezt a bolygót, amit ajándékul kaptunk, nagyon rosszak vagyunk, s ezért elvárható egyfajta kozmikus büntetés, melynek jelei már egyre gyakrabban mutatkoznak. De még ezekből sem tanulunk, s így felsejlik egy vízió, egy mindent elsöprő apokaliptikus tragédia, mely a jelenlegi civilizáció végét jelenti.
Hogy mindez elkerülhetetlen? Meglehet. A 24. órában vagyunk, s a fontos döntések azok kezében van, akik csupán a gyors extraprofitot akarják, akik a pénzzel hatalmat vásárolva úgy alakítják a világtörténelmet, ahogy az nekik a pillanatnyi helyzetben megfelelő. Nem számít sem emberi sem más áldozat. Csupán arról feledkeznek el, hogy életük nem tart örökké, s gyermekeikre, unokáikra egy olyan világot hagynak, melyben élniük szinte lehetetlenné válik.
A sorozat egyébként jelenleg téli szünetet tart, s már csak párat kell aludni, hogy az ötödik évad kilencedik része adásba kerüljön. Talán a készítők beiktattak némi vérfrissítést is az írói team-be, mert a sztori kezd igen lapos lenni, s ezt lassan már a remek karakterszínészek sem fogják tudni eladni.
Történt ugyanis, hogy egy hátsóval megnéztem a The Walking Dead című televíziós sorozat első évadját. Aztán később a többit is. Nem is értem magamat... Így besétálni a csapdába...
Sosem szerettem a zombis filmeket. Meg az ezekhez hasonlóakat se. Egyszerűen gagyinak gondoltam ezen alkotásokat. Ma is így gondolom. A sztorijuk szempontjából változatlan a véleményem. Azonban vannak alkotók, akik még a szarból is képesek aranyat csinálni. Ilyen Frank Darabont, akinek magyar vér csörgedez ereiben. (Hiába, tehetséges nép vagyunk mi - külföldön.) Egy közepes szintű zombis képregényt ültetett át tévés sorozattá, oly mesterien, hogy még én is bekaptam a horgot. Ehhez választott néhány remek karakterszínészt és ment minden, mint a karikacsapás.
A sorozat sztoriját itt most nem részletezném. Egy apokaliptikusan felborult világ a helyszín és keretként pedig az a tény szolgál, hogy egy járvány következtében majdnem mindenki zombivá vált. A sorozat szereplői ezen belül élik, küzdik meg sorsaikat; felemelkednek vagy elbuknak. A fenekestül felfordult világ előhozza a túlélőkből rejtett énjüket, melynek arca nem mindig olyan, mint amilyet a tükörben szeretnének látni.
Számomra a történet sokszor el is felejtődött, mert elvarázsolt a színészi játék. Alapvetően panelekből építkezve, a jelenetek tempóját ügyesen váltakoztatva, jó időben a játéktérre lökve egy-egy új szereplőt igyekeztek fenntartani az egész sorozatot átható hullaszagú izgalmat.
A látványvilág, az időnként vérben és más testnedvekben tocsogás csak a harmadik évadtól kezdett fontossá válni, hogy a néha unalmas moralizálásba átcsapó jelenetek egyhangúságát megtörje. Az időnként támadásba lendülő rothadó húsevők alapvetően kellékké válva segítik a történetet, néha elfeledhető a tény, hogy egy globális katasztrófa további veszélyei ezek a lények.
Most, hogy néhány nappal ezelőtt megnéztem az ötödik évad utolsó bemutatott részét, bizonyos rálátással rendelkezem a sorozat egészére. A sztori szempontjából már a második évadba bele se kellett volna kezdeni. Értem én, hogy a televíziós társaság jól kaszál belőle, hiszen a nézettség még most is jó mutatókkal rendelkezik, az alkotók, a produkció kellemes szakmai kritikákat kap, díjakat hoz. De jelenleg úgy érzem, a történet igazából már nem visz sehová, nincs igazi dramaturgiai íve, mintha körbe-körbe járnánk egy megoldásra váró téma körül, melyet valójában senki nem akar megoldani. A karakterek is időnként átugranak bizonyos jellemfejlődési fokokat, vagy épp „egyszercsak” megváltoznak, gyakorta függetlenné válva a sztoritól és saját figurájuk előéletétől.
De talán az egésznek nem is ez az értelme. Kerestem az eredeti, a képregény alkotójának nyilatkozatát a történet születéséről, de ilyet nem találtam. Így magam kreáltam meg a számomra elfogadható mondanivalót.
Az emberiség megérett a pusztulásra. Nem érdemeljük meg ezt a bolygót, amit ajándékul kaptunk, nagyon rosszak vagyunk, s ezért elvárható egyfajta kozmikus büntetés, melynek jelei már egyre gyakrabban mutatkoznak. De még ezekből sem tanulunk, s így felsejlik egy vízió, egy mindent elsöprő apokaliptikus tragédia, mely a jelenlegi civilizáció végét jelenti.
Hogy mindez elkerülhetetlen? Meglehet. A 24. órában vagyunk, s a fontos döntések azok kezében van, akik csupán a gyors extraprofitot akarják, akik a pénzzel hatalmat vásárolva úgy alakítják a világtörténelmet, ahogy az nekik a pillanatnyi helyzetben megfelelő. Nem számít sem emberi sem más áldozat. Csupán arról feledkeznek el, hogy életük nem tart örökké, s gyermekeikre, unokáikra egy olyan világot hagynak, melyben élniük szinte lehetetlenné válik.
A sorozat egyébként jelenleg téli szünetet tart, s már csak párat kell aludni, hogy az ötödik évad kilencedik része adásba kerüljön. Talán a készítők beiktattak némi vérfrissítést is az írói team-be, mert a sztori kezd igen lapos lenni, s ezt lassan már a remek karakterszínészek sem fogják tudni eladni.
Megjegyzések