Gyáva népnek nincs hazája - avagy: egy idézet nyomában
Az emberek általában lusták, s hanyagságból vagy lustaságból nem néznek utána annak, ha idéznek valamit, az igazából honnan, s kitől is származik.
Mostanában sok oldalon olvasom nagybetűkkel írva a címet: „GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA!” Majd pedig alant a kormány és a nép viszonyáról néhány sort, melyet -szinte minden esetben- gróf Széchenyi István tollából származtatnak.
Akkor tisztázzuk. A „Gyáva népnek nincs hazája” című verssort általában Petőfinek tulajdonítják. Az igazság azonban az, hogy NEM Petőfitől való, bár a Sándor stimmel. Az eredeti szerző: Sajó Sándor (1868. november 12.-1933. február 2.) író, költő, Ady és Babits kortársa, a Kisfaludy Társaság tagja, az MTA levelezője, a Magyar Tanárok Nemzeti Szövetségének elnöke, kit szándékosan igyekeztek kiirtani a magyar irodalomból - szerencsére sikertelenül.
részlet Sajó Sándor: A VÉN BOLOND című verséből:
„...Csitt!
Jer közelebb egy kicsit,
Titkot mondok:
Temetésre szólt az ének,
Nem hallották, csak a vének,
Vén bolondok;
Nagy halottat vittek, vittek.
Tudjátok-e, kit temettek?
Engem, téged, mindnyájunkat:
Ezeréves országunkat;
Beleölték vérfolyóba,
Tették hármas koporsóba,
Mint egykor a hun királyt –
Sírba vitte saját népe,
S azt se mondja: be kár érte –
Senki egy jajt nem kiált…
Én se!… én már kacagok,
S ha kacagok, kinek arra mi gondja?
Nincsenek már magyarok,
Én se leszek halott ország bolondja!
Ejhaj, igyunk rája!
Úgyis elnyel a sír szája;
Gyáva népnek nincs hazája –
Világ népe mind megveti,
Még az ég is kineveti –
Úgy kell neki, úgy kell neki! –
Így kell szegény vén bolondnak
Sírva porba hullni,
Sírni, jaj, hogy ilyen népnek,
Ilyen jónak, ilyen szépnek
Mért kell elpusztulni…”
(1923)
A gyakori idézet folytatása pedig nem gróf Széchenyitől való, bár a szöveget a legnagyobb magyar szájába adta Surányi Miklós (1882. február 16.-1936. június 23.) író, újságíró, az Egyedül vagyunk című regényében. (http://mek.oszk.hu/04700/04792/html/02.htm) A történetben Széchenyi a titkárával vitatkozik, s így szól:
„- Érthető? Nekem nem érthető. Én utálom a vénasszonyos lamentációt, amely minden bajért a kormányt teszi felelőssé. Segíts magadon, az Isten is megsegít.
Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor az a nemzet aljas vagy műveletlen.
Mit használna a dél-afrikai feketéknek az, ha valami isteni hatalom megajándékozná őket Anglia, Franciaország vagy Magyarország alkotmányával?”
Sok olyan szöveggel találkozik az ember, amit nevesek vagy névtelenek idézgetnek úgy, hogy lövésük sincs, az idézet honnan, s kitől származik. Mondatokat, szavakat ragadnak ki, s hajlítják, ferdítik azokat addig, míg azt a helyzet úgy kívánja. Szóval, nem ártana egy kicsit gondolkodni, mielőtt hazafias érzelemtől átitatva idézünk valamit, még ha az az idézet hordoz is igazságokat.
Mostanában sok oldalon olvasom nagybetűkkel írva a címet: „GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA!” Majd pedig alant a kormány és a nép viszonyáról néhány sort, melyet -szinte minden esetben- gróf Széchenyi István tollából származtatnak.
 |
| Sajó Sándor |
Akkor tisztázzuk. A „Gyáva népnek nincs hazája” című verssort általában Petőfinek tulajdonítják. Az igazság azonban az, hogy NEM Petőfitől való, bár a Sándor stimmel. Az eredeti szerző: Sajó Sándor (1868. november 12.-1933. február 2.) író, költő, Ady és Babits kortársa, a Kisfaludy Társaság tagja, az MTA levelezője, a Magyar Tanárok Nemzeti Szövetségének elnöke, kit szándékosan igyekeztek kiirtani a magyar irodalomból - szerencsére sikertelenül.
részlet Sajó Sándor: A VÉN BOLOND című verséből:
„...Csitt!
Jer közelebb egy kicsit,
Titkot mondok:
Temetésre szólt az ének,
Nem hallották, csak a vének,
Vén bolondok;
Nagy halottat vittek, vittek.
Tudjátok-e, kit temettek?
Engem, téged, mindnyájunkat:
Ezeréves országunkat;
Beleölték vérfolyóba,
Tették hármas koporsóba,
Mint egykor a hun királyt –
Sírba vitte saját népe,
S azt se mondja: be kár érte –
Senki egy jajt nem kiált…
Én se!… én már kacagok,
S ha kacagok, kinek arra mi gondja?
Nincsenek már magyarok,
Én se leszek halott ország bolondja!
Ejhaj, igyunk rája!
Úgyis elnyel a sír szája;
Gyáva népnek nincs hazája –
Világ népe mind megveti,
Még az ég is kineveti –
Úgy kell neki, úgy kell neki! –
Így kell szegény vén bolondnak
Sírva porba hullni,
Sírni, jaj, hogy ilyen népnek,
Ilyen jónak, ilyen szépnek
Mért kell elpusztulni…”
(1923)
 |
| Surányi Miklós |
A gyakori idézet folytatása pedig nem gróf Széchenyitől való, bár a szöveget a legnagyobb magyar szájába adta Surányi Miklós (1882. február 16.-1936. június 23.) író, újságíró, az Egyedül vagyunk című regényében. (http://mek.oszk.hu/04700/04792/html/02.htm) A történetben Széchenyi a titkárával vitatkozik, s így szól:
„- Érthető? Nekem nem érthető. Én utálom a vénasszonyos lamentációt, amely minden bajért a kormányt teszi felelőssé. Segíts magadon, az Isten is megsegít.
Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor az a nemzet aljas vagy műveletlen.
Mit használna a dél-afrikai feketéknek az, ha valami isteni hatalom megajándékozná őket Anglia, Franciaország vagy Magyarország alkotmányával?”
Sok olyan szöveggel találkozik az ember, amit nevesek vagy névtelenek idézgetnek úgy, hogy lövésük sincs, az idézet honnan, s kitől származik. Mondatokat, szavakat ragadnak ki, s hajlítják, ferdítik azokat addig, míg azt a helyzet úgy kívánja. Szóval, nem ártana egy kicsit gondolkodni, mielőtt hazafias érzelemtől átitatva idézünk valamit, még ha az az idézet hordoz is igazságokat.
Megjegyzések