Józsika

A vézna és folyton hunyorgó Józsika - Makón született. Sok kistetvére alig érte meg a néhány éves kort.
A szegény zsidó család -az apa halálával teljesen szétesett és Józsika -más kiutat nem látva- beállt az amerikai hadseregbe, melynek segítségével 1864 nyarán kivándorolt Amerikába.
Részt vett a polgárháborúban, ahol barátokra és későbbi üzleti partnerekre is szert tett.
A harcok után New Yorkban igyekezett munkát találni, de nem sikerült. Végül St. Louise-ba ment szerencsét próbálni. Néhány kisebb munka után eljutott a Westliche Post nevű, német nyelvű napilap főszerkesztőjéhez, aki egy remek sakk parti után szerződtette.
Ügyes üzletember volt, mert csupán négy esztendőnek kellett eltelnie, és Józsikát már az újság tulajdonosaként tisztelhették.

Ha egy üzlet beindul…
Minden bizonnyal voltak háttértámogatói üzleti elképzeléseinek, mert csakhamar St. Louise másik napilapja a St. Luise Dispatch is az ő tulajdonába került, s a kettőt egybeolvasztva létrehozta a St. Lousie Post-Dispatch nevű lapot, mely ma is a város legfőbb újságja.
Józsika ekkor még csak 36 éves és üzleti éhsége, politikai ambíciói hatalmasra duzzadtak.. Megvásárolta 350 ezer dollárért a New York World című veszteséges lapot, melyet egy év alatt az ország legnagyobb újságjává varázsol. A korábbi 15 ezer előfizető helyett 600 ezer előfizetője lesz a napilapnak, melyben kiteljesedik Józsika egyszemélyes médiaforradalma. Józsika irodájának ajtaján ekkor már a Joseph Pulitzer név áll, s a St. Louiseban elkezdett “sárga újságírási” stílussal új korszakot indít el az írott sajtó történetében.

A “sárga újság” elnevezést Pulitzer lapjában először megjelenő színes képregény főhőséről, egy kisfiúról kapta. Manapság úgy fogalmaznánk, hogy bulvár. Vagyis a hírek jelentős része a botrányok, a politikai korrupciók, a véres bűnesetek minél zaftosabb kitálalásáról szóltak, s ezeket követték a többi, színes blokkok, játékok, rejtvények, viccek, képregények. Szóval, afféle mai, össze-vissza stílusú média.

„A cinikus, zsoldoslelkű, demagóg sajtó idővel ugyanolyan alantas népet teremt, mint amilyen ő maga.”

A sajtó hatalmát élvezve, a megfelelő házasságot kötve a politika rögös pályájára is rálépett. Ő maga republikánus volt, de az újságjai inkább a demokratákat erősítették. Erről mindenki gondoljon azt, amit akar.
Minden esetre ügyesen lavírozott, mert sikerült társadalmilag hasznos törvényeket kiharcolnia. Mögéje látott a politikai élet már akkor mocskos alkuinak, s a kezdeti lelkesedésének hevében még fegyvert is rántott, hogy egyik politikai ellenfelét megbénítsa.

Erőszakos hajlama néha később is előbukkant, így sokak szemében nem volt más, mint egy törtető, szívtelen, mindenen és mindenkin átgázoló, pofátlanul gazdag senkiházi, akikből ma is tucatjával találni a politikai és a média felső világában. A nagy különbség azonban közte és a mostaniak között, hogy benne igazi tehetség tombolt, s ehhez meg volt a megfelelő gógyija is. Ám a sors semmit nem ad ingyen. Ereje teljében volt, mikor szinte teljesen elveszítette látását, emiatt hallása túlságosan érzékennyé vált. Ideje nagyobb részét a yachtján, a Liberty-n töltötte, innen irányítva médiabirodalmát.

Utolsó húsz évében inkább populista nézeteket vallott és vagyonából szívesen támogatott különféle művészi és irodalmi eseményeket, elképzeléseket.
Amikor Munkácsy Mihály Amerikában vendégeskedett, Pulitzer József volt az esemény támogatója. Újságja címoldalán magyarul köszöntötte a híres mestert. Magát mindvégig büszkén magyarnak vallotta és nagyon fájt neki, hogy idehaza nem ismerik nevét.

Fontosnak tartotta egy komoly újságíró generáció kinevelését is. Több egyetemnek is pénzügyi támogatást nyújtott, s cserébe azt kérte: hozzanak létre újságírói szakot. Az első a Missouri Egyetemen indult, csak ezt követte a máig legrangosabb iskola a Columbia Egyetemen 1912-ben.

Halála előtt még rangos díjat is alapított, melyet minden évben, több kategóriában osztanak ki amerikai újságírók, fotóriporterek, írók között.