Tóth Árpád

Hogy is volt csak? A fáradt, bús öt érzék,
Öt halk rabszolgám, ernyedten pihent,
A színek selymét és a hangok ércét
Elejtették. Sötét volt. Tiszta csend.




Homályosan, mint félálom lidércét,
Még sejtettem a süllyedő jelent,
Egy kósza inger jött, de már nem érzék,
Felfogták még s nem tudták, mit jelent.


Egy csöndes park előtt zsibbadtan álltam:
Szelíd csoportban tündérképre váltan
Leányok néztek rám, - vagy rózsatők?


Ugy éreztem, az ég vállamra reszket
S körültem csöndesen táncolni kezdtek
Nőszagú rózsák s rózsaszagú nők.


(Tóth Árpád: Szédület)


A „szavak szobrásza” Aradon született a Sarló „ucca” 51. számú házban.
Apja egy darabig sikeres szobrász volt, a vézna Árpika is remekül rajzolt. Tanulmányait Debrecenben és Budapesten végezte - tanárnak készült, de rossz idők köszöntöttek a családra, s terveit feladta. Újságíró és költő lett, a Nyugat nagy nemzedékéhez tatozott. A TBC korán megfertőzte az amúgy sem erős szervezetű fiatalembert. Ezt csak súlyosbították lelki gondjai és a bizonytalan megélhetés problémái. A Tanácsköztársaságtól várta a nagy változást, aztán hamar ráébredt, hogy azok is csak báránybőrbe bújt farkasok.
Végül 42 év után felmorzsolódott minden életereje és átlépett az örökkévalóságba.

Tóth Árpád 1886.04.14. – 1928.11.7.