Vasút
A kis George egy tanulatlan bányászcsaládba született 1781-ben, a Newcastle közelében található Wylam falucskában.
A papája szénbányász volt és alig keresett valamit. Így a kisfiú nem járt iskolába. 12 évesen már a bányáknál dolgozott, s teljesen önszorgalomból tanult meg írni és olvasni. 14 évesen látott először lóvasutat, míg közben a gőzzel működő szivattyúk mellett dolgozott. Amikor épp állt a munka, akkor azzal „szórakozott” hogy szétszedte és újra összerakta az összes gőzzel működő berendezést, így 30 éves korára ő végezte az összes gőzgép fejlesztését és karbantartását.
Tanulmányai szerint csakhamar mérnöki oklevél lapult a zsebében, így egyszerre két szabadalmi munkát is benyújthatott. Az egyik a bányászok részére kitalált különleges biztonsági lámpa volt, a másik pedig az általa fejlesztett és megépített gőzmozdony. Mert bizony a mi főhősünk becsületes neve: George Stephenson volt.
Az első mozdony után már gyors ütemben érkeztek a bányavállalatok megbízásai. Közben a sínpálya tökéletesítésével is foglalkoznia kellett, s csak ezután készülhetett el a máig használatos kovácsolt acél anyagú 1435 milliméteres nyomtávú vaspálya, mely Stockton és Darlington között csaknem 40 km hosszan szállította a kibányászott szenet. De ugyanekkor engedélyezték utasok szállítását is, így az 1825. szeptember 27-én átadott sínpár egyben a vasút és a vasúti személyszállítás születésnapja is.
Ezen a jeles napon az első szerelvény 33 kocsiból állt, (13 teher, 20 személyszállításra átalakított szeneskocsi) 600 utas utazott 24 km/órás „száguldó” sebességgel. A vasparipa ezzel elindult világhódító útjára, s úgy tűnik, a nagy kalandnak még koránt sincs vége. Jelenleg a világ összes vasúthálózata 1,5 millió kilométer, melyen évente 2,7 milliárd utaskilométert tesznek meg.
A papája szénbányász volt és alig keresett valamit. Így a kisfiú nem járt iskolába. 12 évesen már a bányáknál dolgozott, s teljesen önszorgalomból tanult meg írni és olvasni. 14 évesen látott először lóvasutat, míg közben a gőzzel működő szivattyúk mellett dolgozott. Amikor épp állt a munka, akkor azzal „szórakozott” hogy szétszedte és újra összerakta az összes gőzzel működő berendezést, így 30 éves korára ő végezte az összes gőzgép fejlesztését és karbantartását.
Tanulmányai szerint csakhamar mérnöki oklevél lapult a zsebében, így egyszerre két szabadalmi munkát is benyújthatott. Az egyik a bányászok részére kitalált különleges biztonsági lámpa volt, a másik pedig az általa fejlesztett és megépített gőzmozdony. Mert bizony a mi főhősünk becsületes neve: George Stephenson volt.
Az első mozdony után már gyors ütemben érkeztek a bányavállalatok megbízásai. Közben a sínpálya tökéletesítésével is foglalkoznia kellett, s csak ezután készülhetett el a máig használatos kovácsolt acél anyagú 1435 milliméteres nyomtávú vaspálya, mely Stockton és Darlington között csaknem 40 km hosszan szállította a kibányászott szenet. De ugyanekkor engedélyezték utasok szállítását is, így az 1825. szeptember 27-én átadott sínpár egyben a vasút és a vasúti személyszállítás születésnapja is.
Ezen a jeles napon az első szerelvény 33 kocsiból állt, (13 teher, 20 személyszállításra átalakított szeneskocsi) 600 utas utazott 24 km/órás „száguldó” sebességgel. A vasparipa ezzel elindult világhódító útjára, s úgy tűnik, a nagy kalandnak még koránt sincs vége. Jelenleg a világ összes vasúthálózata 1,5 millió kilométer, melyen évente 2,7 milliárd utaskilométert tesznek meg.
Megjegyzések