Rabszolgaság - emléknap
Az ENSZ 1949 december 2-án kiadott egyezményében nyílt harcot indított az emberkereskedelem, a mások kizsákmányolása, vagyis: a modern rabszolgaság ellen.
Végül úgy határozott, hogy 1995-től december második napja a rabszolgaság megszüntetésének világnapja legyen. Szép gondolat. Kár, hogy ez is csupán parasztvakítás.
A rabszolgaság ugyanis együtt született az emberiséggel, s azzal párhuzamosan fejlődik, alakul. Hivatalosan az ókori társadalmakkal kezdődött az a létforma, amelyben a szabadságától megfosztott személy valakinek a tulajdonává válik.
Arisztotelész, a görög filozófus is természetes állapotnak fogadta el, hogy aki nem görög, az rabszolga. A későbbi történelmi koroknak is megvoltak a maguk rabszolgái, s hiába jutottunk el a 21. századba, a fogalom, s ami mögötte van, még mindig él és virágzik. A szinte gyermekkorú szexrabszolgáktól egészen a bankok elkeseredett adósrabszolgái-ig igen széles a skála. Nem is beszélve egy olyan állapotról, amikor maga az állam válik a legfőbb rabszolgatartóvá. A 21. század összes társadalmára ráhúzható a végletekig kizsákmányoló és adós- illetve egyéb formájú rabszolgaság jelzője.
A piramis rendszerű társadalmi felépítési forma mellett létezik más lehetőség is, de ennek globális megismerését, elterjedését és használatát tűzzel vassal igyekeznek megakadályozni azok, akik a piramis csúcsa közelében tanyáznak. Az ő kezükben összpontosul az a hatalom, melynek módjában állna változtatni, de pénzügyi érdekeik miatt eszük ágában sincs a jelenlegi ingatag helyzetet lecserélni.
Pedig egyre erősebb a társadalmi igény, egyre többen értik meg a változás fontosságát. Ám ennek ellenszereként, mintegy az elkerülhetetlen folyamat lassítására ravasz húzás a migrációs gumicsont, mely egy időre eltereli, le is foglalja a társadalmi érdeklődés erejét.
Bizonyára formálódik már a stratégiájuk a probléma végleges kezelésére, legalábbis Putyin úr egy-egy elszólásából arra enged következtetni, hogy dolgoznak rajta - ám mindezek nem állítják meg azt a globális társadalmi változási folyamatot, melynek csupán két útvonala lehet. Az egyik a teljes anarchia, a másik pedig egy újragondolt, a holografikus társadalmi formán alapuló új rend. Majd kiderül.
Végül úgy határozott, hogy 1995-től december második napja a rabszolgaság megszüntetésének világnapja legyen. Szép gondolat. Kár, hogy ez is csupán parasztvakítás.
A rabszolgaság ugyanis együtt született az emberiséggel, s azzal párhuzamosan fejlődik, alakul. Hivatalosan az ókori társadalmakkal kezdődött az a létforma, amelyben a szabadságától megfosztott személy valakinek a tulajdonává válik.
Arisztotelész, a görög filozófus is természetes állapotnak fogadta el, hogy aki nem görög, az rabszolga. A későbbi történelmi koroknak is megvoltak a maguk rabszolgái, s hiába jutottunk el a 21. századba, a fogalom, s ami mögötte van, még mindig él és virágzik. A szinte gyermekkorú szexrabszolgáktól egészen a bankok elkeseredett adósrabszolgái-ig igen széles a skála. Nem is beszélve egy olyan állapotról, amikor maga az állam válik a legfőbb rabszolgatartóvá. A 21. század összes társadalmára ráhúzható a végletekig kizsákmányoló és adós- illetve egyéb formájú rabszolgaság jelzője.
A piramis rendszerű társadalmi felépítési forma mellett létezik más lehetőség is, de ennek globális megismerését, elterjedését és használatát tűzzel vassal igyekeznek megakadályozni azok, akik a piramis csúcsa közelében tanyáznak. Az ő kezükben összpontosul az a hatalom, melynek módjában állna változtatni, de pénzügyi érdekeik miatt eszük ágában sincs a jelenlegi ingatag helyzetet lecserélni.
Bizonyára formálódik már a stratégiájuk a probléma végleges kezelésére, legalábbis Putyin úr egy-egy elszólásából arra enged következtetni, hogy dolgoznak rajta - ám mindezek nem állítják meg azt a globális társadalmi változási folyamatot, melynek csupán két útvonala lehet. Az egyik a teljes anarchia, a másik pedig egy újragondolt, a holografikus társadalmi formán alapuló új rend. Majd kiderül.
Megjegyzések